A Zerge túra-csoport története

Részletek
Szülőkategória: ROOT
Módosítás: 2014. november 21. péntek, 20:31

A kezdetektől...

 

1982 őszén találkozott a csoportot alkotó néhány család, 1-2 túrát tettünk meg a Pilisben. Elhatároztuk, hogy a BKV Előre SC keretében megalakítjuk a Tájfutó Szakosztályt, a gondolatot 1983-ra tett követte. Célunk a tájékozódási ismereteink bővítése mellett az volt, hogy olyan túrákat szervezzünk, amelyek a tájak megismerésén túl a fizikai erőkifejtés segítségével edzettebbé tesznek bennünket. Létszámunk 20-25 fő volt, szakosztályvezetőnk és mozgató rugónk Vass László lett.

 

A kirándulásokra az adott terület tájfutó térképét is magunkkal vittük és megpróbáltuk azonosítani a térképen megjelölt dolgokat az út közben, a terepen látható domborzattal, vízrajzi és növényi elemekkel. Egy-két amatőr kategóriájú, környékbeli helyszínű tájékozódási futóversenyre is beneveztünk. Próbáltuk bevonni ezekbe családtagjainkat is.

 

 

A túrák célpontjai közé felvettük az Országos Kéktúra útvonal szakaszait is. Általában egynapos és hétvégi programokat szerveztünk. Később a vonatos utazások mellett igénybe vettük vállalatunk különjárati autóbuszait is a helyszínek megközelítésére. Ezeken a programokon mind jobban megismerkedtünk egymással, hazánkkal is. A tájfutó versenyeken továbbra is részt vettünk, kiugró eredményeket azonban nem értünk el.

 

Néhány szót a natúráról és másokról. A vértesi hétvégi túrán több olyan hagyomány teremtődött, amely összeforrasztott bennünket.

Ezen a túrán történt, hogy Várgesztes várában néhány túratagunk nem átallott zoknit mosni. Némi rosszallás után elhatároztuk, hogy olyan túrát fogunk szervezni, ahol a legkevesebb felszereléssel fogunk csak túrázni, naturális körülmények között. Hátizsákunkban nem akadt hely sátornak, csak hálózsáknak! Így hát szénapadlásokat keresve – csak, hogy a drága állattakarmány ne sérüljön – aludtunk mi a szíves vendéglátásnak köszönhetően a Balatonra néző padláson, priccsen, szúnyogoktól borított badacsonyi udvarház füvén, iskolás vándortábor emeletes ágyára beosonva szivacson, de még a kiskorú örökös által nem lakott ház rekamiéján is! Így szerzett élményeink jóformán néprajzi gyűjteményeket is gazdagíthatnának.

S persze szólni kell a zerge 6-ról is. Fenti vértesi túra befejező szakasza Gántra vezetett. De a táj vadregényességének elmúltával, gyerekeink elcsigázottságának fokozódásával egyre türelmetlenebbül válaszolgattunk, a kérdésekre, hogy mennyi van még. Úgy hat kilométerrel az áhított cél előtt többet nem mértük meg a térképen, hogy mennyi van még, hanem ezután minden ilyen irányú érdeklődésre, s persze egymás közt megegyezve mindig azt mondtuk, hogy 6! Ha elindultunk éppen, ha majdnem odaértünk, akkor is 6 és csakis 6!

És a címzetes zergeségről. Az alapötlet ekkor fogant, ha a papírra tétel váratott is magára néhány évet.

Tehát címzetes zerge az lehet, aki

  • teljesít egy 50 kilométeres teljesítménytúrát, de ezt esetleg helyettesíteni lehet a Kinizsi Százassal is! Ézsiás Tóni barátunk a kezdetek óta már csak másodmagával van azok közül, akik mindegyik Kinizsit teljesítették!

  • bizonyítja tájékozódási képességét azzal, hogy végigmegy egy tájfutó versenyen pontkihagyás nélkül, továbbá

  • Legalább öt éve folyamatosan tagja a csapatnak.

E címmel járó

  • kötelesség, hogy a címzetes zergénél minden túrán kell legyen tájoló. Szükség esetén – ilyen persze mindig van – segít az eltévedt túravezetőnek.

  • Joga ellenben, de főleg és pláne turistaházban ágyat, vonaton ülőhelyet választani magának!

  • A túrákon a zerge jelvény viselésére jogosult.

 

 

A következő stádiumban egy átszervezés során a Dr.Salyóhelyi András által vezetett Természetbarát Szakosztály Tájfutó Szakcsoportjaként tevékenykedtünk. A csoport ugyanakkor megőrizte sajátosságaiból fakadó önállóságát. Nem vettünk részt a TESZ szolgálat adásában, ugyanakkor tájfutó versenyeket, tömegsport ligetfutó versenyt is rendeztünk.

 

Az évek múltával csoportunk létszáma gyarapodott, gyerekekkel együtt elérte az 50-60 főt. Túráink egyben családi programok is voltak. Emlékezetesebb utak, kirándulások:

  • Szárliget – Várgesztes – Gánt

  • Nagybörzsöny – Csóványos – Kisírtáspuszta

  • Bélapátfalva – Bánkút – Putnok

  • Sátoraljaújhely – Füzér – Nagy-Milic

  • Bódvaszilas – Méra

  • Velem – Kőszeg – Acsádi-malom

  • Városlőd – Bakonybél – Nagyvázsony

  • Szárliget – Gerecse-üdülő – Tata

  • Diósjenő – Gézaháza – Csóványos – Nagy-Hideg-hegy – Kisinóc

  • Mátraverebély – Hollókő

  • Kékestető – Sirok.

 

1989-ben Ézsiás Antal túratársunk - aki az Alpesi Rózsa Hegymászó szakosztálynak is tagja volt - elcsábított bennünket az augusztus 20-i ünneppel összekapcsolható néhány napra a Szlovák Paradicsomba. A vadregényes táj szépsége és az utak izgalmassága megfertőzött bennünket, a következő évben is ide jöttünk, ezek voltak első táboraink. Utazásainkat úgy szerveztük, hogy a rendelkezésre álló személykocsik üres helyeire túratársaink ültek, telekocsi akció lett belőle.

A sikeren felbuzdulva a következőkben,

  • 1990-ben a Kis-Fátra Vrátna völgyében táboroztunk, majd

  • 1991-ben a Lengyel-Tátra gyephavas mészkő hegyei és a sziklás csúcsai voltak céljaink Zakopánéból csillagtúrázva. Magashegyi túravezetőnk ebben az időszakban Radnóti Sándor volt.

 

Itt történt egy szerencsés baleset. Miközben Lengyelország legmagasabb csúcsára szerettünk volna felmászni, egyik társunk megcsúszott. Szerencsére sikerült elkapni, de ráébredtünk, hogy amit csinálunk, az már nem játék, hanem komoly dolog. El is határoztuk, hogy ezen túl jobban fogunk vigyázni, és megpróbáljuk megtanulni a hegymászás alapjait. A másik következtetésünk az volt, hogy olyan helyekre is el kellene menni, ahonnan nem lehet leesni.

Így kezdődött vízitúrázásunk, melynek állomásai a következők:

  • Csepel-sziget kerülés: Pesterzsébet – Kwassay-zsilip – Duna – Tass – Ráckevei-Duna - Pesterzsébet

  • Zajta - Túr – Felső-Tisza – Záhony - Tiszamogyorós

  • Tiszamogyorós – Tisza – Tokaj – Bodrog – Sárospatak – Bodrog - Tokaj

  • Komárom – Duna – Szentendrei ág – Budapest – Kwassay-zsilip - Dunaharaszti

  • Rajka – Mosoni-Duna – Győr – Duna – Komárom

  • Szentgotthárd – Rába – Körmend – Sárvár

  • Pesterzsébet – Ráckevei-Duna - Tass – Duna – Dunaföldvár – Baja - Mohács

Vízitúráink vezetője Borsos Gábor volt. Hajóinkat, pontosabban túrakenuinkat minden évben kölcsönöztük. Csomagjainkat ezekben szállítottuk kísérőkocsi nélkül.

 

….-ban újabb átszervezés során függetlenedett csapatunk, nevünk ezután Zöldsport Szakosztály lett.

 

Persze a magashegyi túrázást, hegymászást sem hagytuk abba. Olyan táborokat, túrákat szerveztünk, ahol mindenki a saját felkészültségének, bátorságának megfelelő utat választhatott.

  • 1992. A Magas-Tátrában 4 napot a Tarpataki völgyből csillagtúráztunk, 4 napot pedig a Zöld-tavi házból.

  • 1993-ban a Kinizsi Százas és a Gerecse 50 teljesítménytúrák példáján felbuzdulva megszerveztük a Budai 50 teljesítménytúrát Pál István ötlet- és rendszergazda segítségével. Azóta minden évben hagyományosan két héttel a Kinizsi Százas előtt, arra felkészítőként megrendezzük a Budai-hegység legszebb tájain vezető teljesítménytúrát, mely tagjainktól komoly felkészültséget, áldozatvállalást követel.

  • Ebben az évben kijutott tájfutó csoportunk az egyesítés utáni Berlinbe, egy munkahelyi spartakiádra is.

Csoportunk élén ebben az évben váltás történt. Vass László a Budapesti Tájékozódásifutó Szövetségben vállalt elkötelezettsége miatt lemondott, helyette azóta Borsos Gábor vezeti a Zöldsport Szakosztályt, majd újabb átszervezés, pontosabban a két közel azonos profilú szakosztály egyesítése után a Természetbarát ZÖLDSPORT Szakosztályt, később már csak az Üzemi Természetbarát Szakosztály - Zerge csoportját.

  • Az útikönyvek szerint a világ egyik legszebb hegycsoportja a Dolomitok kétszer egymás után, 1993, 1994-ben került terítékünkre a Cristallóval, Drei Zinnével, Cadinnal.

Ez évtől fogva magashegyi táborainkon 40-45 fő vett részt, utazásaink a Kós Károly Diákotthon buszával történtek.

  • Többször, néhány hétvégén kiugrottunk a Magas-Tátrába.

  • Gyönyörködtünk a Rax-Schneeeberg, a Hochschwab vidékében,

  • Néhányunk megmászta a Monte Rosat,

  • 1995-ben felkerestük a tiroli Zillertal környéki csúcsokat-hágókat, ebben az évben kezdett nálunk magashegyi túrákat vezetni Almásy Valéria.

  • 1996-ban eljutottunk az Északi-Kárpátokba: felsétáltunk a Máramarosi-havasok, egyben Ukrajna csúcsára, a Hoverlára. Körülnéztünk a Tisza forrásvidékén, felfedeztük honfoglaló őseink hágóit. A Vereckei-hágón megnéztük az azóta sem átadott emlékművet.

  • A Júliai-Alpokban Bohinjból felmentünk a Szlovénia tetejére, a Triglavra, fürödtünk a Bledi-tóban, 1997-ben.

  • A normalizálódás után, 1998-ban csodájára jártunk Székelyföldnek, ismerkedtünk a Keleti-Kárpátokkal: Nagy-Hagymás, Csalhó, Görgényi-havasok, Hargita, Bálvány.

  • A tiroli Ötztalból 1999-ben csillagtúráztunk, feljutottunk a Wildspitzére is.

 

  • 2000-ben utunk újra kelet felé vezetett. A Déli-Kárpátok közül a Fogarasi-havasok főgerince Románia tetejére kitérve és a pádisi karsztparadicsom leírhatatlanul vadregényes, izgalmas túrákat jelentő tájai voltak céljaink.

 

  • Teljesedett titkos vágyunk: feljutottunk a Mont-Blancra is.

  • 2001-ben megráztuk Zeusz trónját! Feljutottunk az Olympos tetejére a Mitikasra. Este pedig a tengerben lubickolva néztük, hogy merre jártunk. Majd athéni városnézés után a Vikos-kanyon vadregényes tájában tobzódtunk a természet, és az ember alkotta szépségekben.

  • 2002-ben Észak-Csehországot céloztuk meg. Szerettünk volna meggyőződni a sziklavárosok, sziklaparadicsomok elképesztő, lenyűgöző tájaiban. És persze ott jártunkban ki nem hagyhattuk Csehország tetejét sem. Megmásztuk az Óriás-hegység csúcsát is. Eljutottunk az Elba forrásához is. Kötelező volt megállni a világ örökség részét képező Kutna Horán, de Prágában is. Egy napra átruccantunk Szász-Svájcba is. A túrák közben csónakáztunk, hajókáztunk néha.

 

Az évek során szerveztünk néhány kerékpáros túrát is.

  • Körbe kerekeztük a Fertő-tavat.

  • Kerékpártúra keretében libikókáztunk az osztrák határ két oldalán a Kőszegi-hegységben.

  • Iskolásoknak vezettünk kerékpártúrát Isaszegre, Gödöllőre, Ócsára.

  • Többször bejártuk a Káli-medence nagyobb részét.

  • Körülnéztünk a Körösök vidékén.


    Folytatjuk...