Beszámoló a Montenegró túráról

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59

BESZÁMOLÓ A MONTENEGRÓ TÚRÁRÓL

Július 26, szombat.
Csoportunk hajnalok hajnalán kelt útra Budapestről, hogy – folytatva a környékbeli országokcsúcsainak megmászását - a volt Jugoszlávia egyik tagköztársaságának, Montenegrónak a
legmagasabb hegyére, a Bobotov kukra is feljussunk. E cél köré szerveződött az alább leírttúra.
Egy heti hűvös-esős hazai időjárás után változó időjárás reményében indultunk. A röszkeihatárátkelő előtt több kilométer hosszú sorok kígyóztak. A leállósávon sikerült
megközelítenünk a buszoknak kijelölt kaput, ahol a miénk volt a 8. busz. Erről nem is írnéktöbbet, magáért beszél. Áthajtottunk a Vajdaságon Belgrádig, onnan pedig tovább délre
egyszer csak elértük a szerb-montenegrói határt Jabukánál. Kedélyes, problémamentes átkelés volt, kifizettük a zöld-adót is. Tovább Plevlja városán keresztülvágva szép lassan
leereszkedtünk a Tara-kanyonba és a túlparton felszerpentinezve értük el a Durmitorhegység „fővárosát”, a Balkán félsziget legmagasabban fekvő (1456) városát, Žabljakot.
Itt találkoztunk szállásadónkkal, aki felvezetett bennünket a kempingjébe. Feszült hangulatú szálláselosztás következett már sötétben, mert nem minden szoba felelt meg minimálisra
csökkentett igényeinknek sem.

Július 27, vasárnap.
Különféle időjárási prognózisok ismeretében (80%-os eső valószínűség) a negyedik, eredetileg pihenőnap programját előre hoztuk, nem kapkodtuk el az indulást. Előbb a
városban végre hozzájutottunk turista térképekhez, vásároltunk friss pékárut és minden mást. Majd buszunkkal visszamentünk azon a szerpentinen, ahol tegnap este jöttünk a Tara
hídjáig. Ez egy 150 méteres mélységet 366 méter hosszan áthidaló völgyhíd, igen impozáns látványt nyújtó építmény. Nem könnyű parkolás után kattogtak a fényképezőgépek minden
látószögből. Fellendült a Montenegró feliratú kalap eladása is a hídfőnél. Aztán tovább buszoztunk a Tara mellett a világ állítólag második legmélyebb, néhol 1300
méter mély, 80 kilométer hosszú kanyonjában Mojkovacig, tovább pedig a Biogradi Hegység Nemzeti Parkban található lefolyástalan tóig, az 1094-en fekvő Biogradi tóig (Biogradsko
jezero).

1

Biográdi tó Szent György Oszlopai kolostor
A környező fák igazolták az előzetes várakozást, őserdőben jártunk. A táj, az időjárás, a
társaság csodás volt. Aztán egy dördülés, majd kisvártatva megnyíltak a csapok. Jó félórás
záport kaptunk el. Ki elázott, ki bejutott egy-egy esőház oltalmába, ki még a buszban
bekkelte ki az esőt. De a nagy többség azért így-úgy körbejárta a tavat, melynek hátsó
fertályán deszka-járda könnyítette a befolyó patakok feletti közlekedést. A buszunk előtti
ruhaszárítást belülről elősegítette néhány kortyocska rum is.
Visszafelé ugyanarra vezetett utunk, közben azonban Dobrilovina faluban megálltunk az
1219-ben alapított Szent György Oszlopai kolostornál (Monastir Svetog Đorđje), mely az
ország egyik legrégebbi kolostora. Ezt kölcsönkapott szoknyák segítségével belülről is
megcsodáltunk.
Július 28, hétfő.
Ma az 50%-os eső valószínűség mellett tiszta, száraz, meleg időben tartottuk meg a
bemelegítő túrát, célunk a Medve-hegy (Međjed) volt. A kempingből busszal mentünk a
Fekete-tó (Crno jezero) előtti parkolóig. Onnan a Durmitor Nemzeti Parkba történő belépő
megváltása után elsétáltunk az 1416 méteren fekvő tóhoz. Megint csodás, hegyek övezte tó
képe tárult szemünk elé. Aztán elkezdtük a kapaszkodást, a Točak-forrásnál (1540)
tartottunk először pihenőt. A legsportosabbak még futottak egyet vissza is, ugyanis egy
telefon ott maradt a parkolóban.
Crno jezero Kapaszkodás a Medvére
Aztán továbbra is erdőben, később már gyalogfenyők között emelkedtünk felfelé a Strugánál
levő (1920) elágazásig. Itt ettünk egy keveset, majd már sziklák között szerpentineztünk
tovább. Aki először járt velünk, azok között néhányan már kérdezgették, hogy csakugyan
arra a jókora hegyre megyünk fel? Mikor érünk már oda? Visszafordulni nem lehet? Persze
2
volt, akiket meg éppen vissza kellett tartani, hogy a végét is meg kell várni, nem szabad
addig tovább menni, amíg a lemaradtak is kipihenik magukat. Azért persze előbb-útóbb
felértünk a 2170-en levő nyeregbe.
Crno jezero Kapaszkodás a Medvéről
Jött a tanakodás, hogy a túloldalon leereszkedjenek a korábban hazatérni vágyók, vagy
menjenek tovább. Térképismeretünk szerint a mászós részeket pontsorral kell jelölni, itt
folyamatos vonal jelezte számunkra, hogy turista útról van csak szó a gerincen. Nagyot
tévedtünk: innen kezdve kissé kapaszkodós, kezeket is igénybe vevő nem túl nehéz mászás
következett. A nem túl nehéz jelző persze a gyakorlott magashegyjárókra vonatkozik. A
tériszonyosoknak, vagy a kevésbé gyakorlottaknak azonban ez a 2223-ra, a Kis-Medvére
(Mali Međjed) feltörő gerincrész igen megerőltetőnek bizonyult testileg-lelkileg egyaránt. Ittott
vezetve, kézen fogva, a fogást-lépést megmutatva segítettük át a csapatot a kitettebb
részeken. Azért volt nadrág szakadás, köröm letörés, de mindenki megúszta a
megpróbáltatásokat. Így értünk le Đevojka-nyeregbe (2160).
A mozgékonyabbak folytatták útjukat további mászásokkal tarkítva a Nagy Medve (Veliki
Međjed) kettős csúcsára (Severni vrh 2287, Južni vrh 2285). Tovább még sziklagerincen
ereszkedtek a 2145-ön levő nyeregig, onnan már kicsit könnyebben pedig a hegylábnál a
Katun lokvice pásztorkunyhóig és tovább a völgyben a Radulova kolibáig, illetve a Brojišta, a
Kamjeniča, a Jakšića malom érintésével a parkolóig.
A kevésbé mozgékonyak önszántukból, vagy túravezetői instrukciók hatására a szétválás
után megkezdték leereszkedésüket a füves terepen kialakított „lépcsőkön” a feljövetelkor
már megismert útra. Egyik túratársunk sajnálatos balesetet szenvedett, megcsúszás (botlás?
– ez nem derült ki) következtében a sziklás hegyoldalon legurult. Szerencséje mérhetetlenül
nagy volt, mert megúszta a bucskázást törés, rándulás, nagyobb baj nélkül ütésekkel,
zúzódásokkal. A fején keletkezett vérzést kellett ellátnia a csoportunkban velünk túrázó
dokinak szorító kötéssel. Csodával határos módon sporttársunk díszkísérettel, de saját lábán
folytatta a túrát. Voltak, akiket szinte sokkolt ez a baleset, a vér látványa, de azokba is
igyekeztünk lelket önteni.
Hegyi mentőszolgálatról nem volt tudomásunk, e tájon még ez a szolgáltatás nem működik
hivatalos keretek között. Megtudtuk később, hogy nem hivatalosan létezik Boris a mentő
csapatával, telefonja +38269893315. A Nemzeti Park őre látva bekötött fejű betegünket
betegszállítót hívott, ezzel mentek be a helyi rendelőbe, ahol szakorvos híján saját orvosaink
látták el, kezelték őt. A röntgenfelvétel sajnos a több évtizedes gépen csak homályosra
sikeredett. A továbbiakban a biztosítás szerb nyelvre történő fordítása okozott jelentős
problémát, de szerencsére betegünk szépen javult, kedélye, sportos alkata, erőnléte
mindvégig segítette a gyógyulásban. A tengerben már óvatosan fürdött is. Na de ne
szaladjunk még ennyire előre.
3
Július 29, kedd.
Ma megint lebuszoztunk a Tarához, ugyanis a raftingos nap következett 30%-os eső
valószínűség mellett gyönyörű fürdőidőben. A már többször látott, Đurđevićánál átívelő Tarahídnál
átszálltunk szép nagy Setra buszunkról a túrát lebonyolítók Volskwagen Transporter
kisbuszaiba, tetőiken szállítva a raftingos gumicsónakokat. Rövid utazás után Spalvisténél
elértük a közúthoz legközelebb levő partot, beöltöztünk mellényeinkbe, felvettük sisakjainkat
és hamarosan vízen is voltunk már. Megbeszéltük kormányosainkkal, hogy left, right, every
body, stop utasításokra hallgatunk. Nem sokkal indulás után már ki is kötöttünk a Vrelo
Ljutice befolyásánál. Felmásztunk a kis patak forrásához, mely fölfelé, sziklák közül bukkant
a felszínre.
Rafting a Tarán Forrás és vízesés
Rövid csörgedezés és kis vízesés formájában érte el a Tarát. Rövid fürdés a jéghideg
vízben, úszás, újbóli vízreszállás után elénk tárult a több nagy ívből álló híd.
Tara híd Csurgó
Eddig csak fentről csodáltuk, most meg lentről is szemügyre vehettük, fényképezhettük.
Ezután, Trešnjički bukovinál gyors egymásutánban 5 zúgó következett, végre kezdtük
élvezni is a már picit izgalmasabb utazást. Majd láttuk a Tara felett korábban átívelő híd főit
mindkét parton. Aztán megint egy attrakció következett! Mušova vrelánál két hajó a négyből
kikötött. Az egyik a jobb parton, a másik pedig a balon. Ugyanis a bátrabbak a szikláról a
mélybe ugrást gyakorolták e helyt, a többiek pedig fényképezték videózták őket. Aztán
egyszer csak élénken csöpögött, csurgott be a sziklák között egy kis csurgó vize.
Orasacnál köteles komp alatt úsztak le hajóink és már vége is szakadt rövid kis
hajókázásunknak. Még újból megmártóztunk a vízben, pancsoltunk a fényképészek
kedvéért, majd az értünk jött kisbuszokban eszementnek tűnő vezetési stílus során ébredt
bennünk néha nem egészen jogtalanul a félelem a murvás, bakhátas, köves, kanyargós
hegyi utakon. De minden félelmünk ellenére persze egyben maradva megérkeztünk
Buđečevicánál kiinduló kempingünkbe.
Itt házigazdáink jóvoltából tobzódtunk a finomabbnál finomabb hal- és bárányhúsban, a
finom kenyérben, főtt krumpliban, a hozzájuk kapott paradicsom és káposzta salátában,
4
illetve a házi (domašica) szilvapálinkában, jó hideg kétliteres, műanyag flakonos Nikšić
sörben és persze kólában.
Vendéglátás Dana dana don
A bátrabbak borzadva látták a megfőzött bárányok fejét, de legfőképpen a szemüket. Úgy jól
laktunk, hogy vacsorára már gondolni sem tudtunk.
A nem raftingozó társaink ez idő alatt a hídtól kb. 4 km-re levő I. Szent Mihály Arkangyal
kolostorhoz (Manastir Svetog Mihaila Arhanđela) túráztak. A helyet egyébként az e vidéken
gyakran előforduló farkas és róka miatt Rókahegynek hívják.
Július 30, szerda.
Túránk csúcspontja tiszta, napos, egyre melegedő időben kezdődött. Először is nem tudtunk
lejönni a kempingből, buszunknak útját állta egy téglát szállító kamion. Aztán a városban
vadásztunk még biztosítás-faxra. Csak ezután, időben kissé megcsúszva indultunk a
Durmitort délről megkerülő úton a napi túra kiinduló pontjául szolgáló 1907 méteren levő
nyeregbe (Sedlo). A tervünk az volt, hogy a kempingben maradó, a városban és másfelé
kirándulókon kívül három csoportot alakítunk. A fürge lábúak hosszú túrát tesznek: a
Bobotov kuk megmászása után egy jégbarlangot érintve visszamennek a kempingbe. A
középtúrázók szintén megmásszák a Bobotov kukot, azonban visszajönnek a buszhoz. A
harmadik csoport pedig akkurátusan eltúrázik a Zeleni vir tóhoz és onnan visszatér a
buszhoz. Hogy mi lett ebből, azt nézzük a következőkben.
Együtt indultak a csapatok, de az első rostánál, az Uvita gredánál már nagyjából kialakultak
a végső beosztások. Utána már csak egy-két „átszerződő” maradt.
Fogacskák Gyűrődés
5
A hosszú- és a középtúrások együtt haladtak, együtt érték el a Surutka 2082 méteres
magaslatát, majd a Fogacskák (Zupci) gerinc lábánál 2140-en átfordulva még a sokat
tapasztalt magashegyjáróknak is ritka élményt nyújtó látvány tárult szemük elé. Ugyanis a
Nemzeti Park belépőjén is szereplő, az egykori tengerfenék üledékeiből hullám alakban
rétegződött hegyoldal innen látható a legjobb szögben. Kedvezően alakult még a nap állása
is, mert érintő fény esett rá kiemelve a jelenséget az árnyékokkal is. Innen a kis hegyi tóhoz,
a Zeleni virhez kényelmes ereszkedés következett 2028-ra.
Rövid pihenés után a hosszú- és középtúrások a Danilova pločához kaptattak fel, ahol egy
emlékmű található a sziklafalon. Innen sziklás-füves szerpentin következett a 2351-en levő
nyeregbe, melynek neve Lučina previja volt. Letettük hátizsákjainkat és kabáttal, csúcscsokival
felszerelkezve indultunk neki a csúcsnak. Először csak gyaloglás, majd a kitettebb
részeknél már többnyire kapaszkodós harántolás következett a 2523 méteres Bobotov
kukra. Fent már egy litván csoport néhány tagja fogadott, a többieket menet közben
leelőztük.
Bobotov kuk 2523 méter Ereszkedés
Gyönyörű körpanoráma volt látható a tiszta, kissé párás időben. Egymás és a csapat
fotózása, a csúcskönyvbe történő bejegyzés, csokizás után elindultunk lefelé. A
szembejövők áradatában még magyarok is akadtak szép számmal.
Hamar leértünk a nyeregbe, itt kaptuk rádiótelefonon az üzenetet, hogy a tóig túrázók 1 órát
pihennek, és segítségünket nem igénylik a lefelé ereszkedésben. Így kevés kivétellel tovább
tudott menni a csapat a hosszú túrára.
Encián Jégcsapok
Előbb egy ereszkedéssel, szerpentinezéssel kezdődött az út a Valoviti do-ba 1980-ig, majd
át a Biljegov do után elég meredeken fel az Oblava glava hegyen levő jégbarlanghoz, a
Ledena pećinához (2100).
6
A krónikás bot segítségével leereszkedett a barlangba a hóban jól kialakított lépcsőn. A
többiek már a túratársunk által hozott, fixre kötött kötél segítségével ereszkedtek le. A
barlang nem túl hosszú, nem túl mély és viszonylag széles szája van. Így a fényviszonyok
jók voltak, lámpát nem kellett használni. Érdekes, hogy ilyen kialakulás mellett is meg tud
benne maradni a jég! A cseppjegek formái igen változatos képet mutattak. Lentről és fentről
növő jegek (sztalaktitok, sztalagmitok) is voltak. Előbbiek teteje a rájuk csepegő víz miatt
szenteltvíz tartóra emlékeztettek. Olyan is akadt, melynek közepe táján luk volt, ezen
átdugva fejünket fényképezkedtünk. A jó kis hűsölés után nem igazán haladósan kezdtük
meg ereszkedésünket a Korita karrmezején keresztül a Stari katun düledező kalyibájához,
majd tovább a Velikova ploča emlékmű mellett elhaladva a Kamenjača oldalában értünk le a
Jakšića mlinhez.
Út közben kaptuk az értesítést, hogy a rövid túrát választó csoport a csúcstámadásból
hozzájuk csatlakozókkal baj nélkül leért a Sedlóhoz, a buszhoz. Irigyeltük is őket kissé a jó
hideg sör miatt☺ Mi is leértünk további egyhangú gyaloglás után a Fekete tóhoz, annak is a
partján álló étterem deres-habos „életmentő” söreihez. Aztán még egy rugaszkodás vagy
150 méter szinttel és máris a kemping-beli szállásunk zuhanya alatt találtuk magunkat. Jó
fárasztó nap kerekedett, de megérte, mert szép élményekkel lettünk gazdagabbak.
Július 31, csütörtök.
Reggel időben indultunk Žabljakból Šavnik irányába. Az út inkább személyautók számára
volt járható, mint a mi panorámás buszunknak. Gondban is voltunk időnként a szűk úton a
szembe jövőkkel. Aztán Boannál elértük a kétszer egysávos utat, de az egy hágóba tört fel,
ahol is előbb lefelé, majd felfelé, aztán pedig újra csak lefelé szerpentineztünk az immár
mindössze egysávosra szűkülő úton. Nem olyan mutatós még erre a Morača kanyon, hogy
megérje ezt az utat választani. De egyszer a kanyargásnak is vége szakadt, elértük a
Podgoricába vezető főutat. Nem sokkal ezután meg is álltunk megnézni a szépen felújított,
idegenforgalmilag igen látogatott, élő Morača-kolostort (Manastir Morača), ahol a legszebb
Crna Gorában látható freskók találhatók.
Morača kolostor Ikonok
Tovább folytatva utunkat Podgoricán, az ország fővárosán keresztül hajtottunk. Ettől délre
aztán elértük a Skodra tavat, ahol a tó megismerésére hajózni indultunk. Először egy
csatorna mindkét oldalán vízitökök, madarak sokaságát figyelhettünk meg. Majd eljutottunk
az első szigetig, az Ostrovo Grmožurig, melynek török-kori erődítményébe Miklós király úszni
nem tudó politikai ellenfeleit záratta.
7
Börtönsziget Sveti Stefan
Ma a madarak birodalma. Aztán az ellenkező irányba indultunk át a tavat kettévágó töltés
alatt. Folytattuk volna a hajózást a tó mocsaras területe felé, de a nagy hőség miatt heveny
fürdésbe fulladt az út a lehorgonyzott hajó körül.
Újra buszra szálltunk, és elértük a tengert! Út közben felülről néztük csak meg a híresnevezetes
Sveti Stefan szigetet a hírességek házaival. Budván aztán nem egykönnyen
találtuk meg a lakókocsis kempinget. Újra csak neheztelések, viták, mert a szállásadó
lakókocsikat éppen akkor hagyták el előző lakóik, nem voltak kitakarítva, meg egyébként is
elég lepusztult állapotúak voltak. Egyetlen előnyük az olcsóságuk mellett, hogy elég közel
voltak a strandhoz! Persze az elhelyezkedés után már csak sötétben fürödtünk meg a
tengerben és volt fakultatív városnézés, bulizás.
Augusztus 1. péntek.
Budva: fürdés, napozás, úszás, vízi labdázás, este séta az Óvárosban. Persze voltak, akik a
hőség ellenére elfutottak Sveti Stefanig, meg vissza☺
Slovenska plaža Szentháromság templom
A Dubrovnikéhoz hasonló hangulatú óvárosban már esti szürkületben sétáltunk a nagy
meleg elmúltával. Sorra került a Keresztelő Szent János katedrális (Katedrala Svetog Ivana
Kristitelja), a Szentháromság templom (Crkva Svete Trojice), aztán a Citadellán keresztül
felmentünk a várfalra. Szó mi szó, nagyon szép, mondhatnám csuda dolgokat láttunk az esti
Budvából.
Éjszaka: buli, buli, buli. – sajnos ott is, a kempingben is, ahol a pihenni vágyóknak ez
egyáltalán nem esett jól.
8
Augusztus 2, szombat.
Reggeli után elbuszoztunk Kotorba. Irány a 260 méter magasan levő Szent János erőd
(Utvdrenje Sveti Ivan)! - 1350 lépcső amíg még árnyékban van a hegyoldal. Nem túl csúnya
látvány a város, az öböl, a környező hegyek felülről nézve.
Kotor fentről Sikátor
Leereszkedés után keresztül kasul vágtunk az óvároson. Szent Trifon katedrális (Katedrala
Svetog Trifuna), Szent Lukács templom (Crkva Svetog Luka), Tengerészeti Múzeum
(Pomorski Muzej), esküvői menet, ifjú pár népviseletben, sikátorok, sikátorok, hal- és
gyümölcspiac, stb, stb.
Kotorból átkompoltunk az öböl szájánál, majd átkeltünk nehezen Horvátországba.
Megálltunk Dubrovnik ékszerkő-város felett néhány képet készíteni.
Dubrovnik Öreg híd Mosztárban
Majd átkeltünk Bosznia-Hercegovina tengerpartján. Innen a Neretva-deltájából felfelé a folyó
mellett Mostarba értünk. Szállásaink elfoglalása után gyerünk a városnak is nevet adó Öreghídhoz,
a Stari Most-hoz!
Éppen megszólalt a hangszóróból a müezzin. A híd lábánál kiállítás volt a híd régebbi és
sajnálatos újabb kori történetéből. És a keleties kavalkád, az árusok az üzleteikkel,
portékáikkal. Aztán dzsámi, szeráj, szökőkút, emlékmű, korzózók itt is magyarokkal. Meg a
háború még el nem takarított nyomai, mementói.
9
Hídfő Papucsok
Öreg híd éjjel
Augusztus 3, vasárnap.
Hajnalban fotótúra „a” híd környékén. Aztán a határosság-határtalanság folytatása: indulás a
Neretva völgyében északra, majd partizánok által felrobbantott híd-emlékmű, Szarajevó,
aztán Szlavónia, Eszék, Udvarnál már hazai határátkelés, Mohács, Szekszárd, Érd,
Budapest. Utunk során mindösszesen 16 határátlépésünk volt! – szerencsénkre komoly
probléma nélkül.
10
Résztvevők
Kiss Mária Benyeda József Tompa Mihály
Szabó Árpád Kuris Oszkár Benedekné dr. Bodnár Katalin
Borsos Gábor Iszlai Ágnes Mihályi Márta
Bolobás Zsuzsa Martos Andrea Jankus József
Jankus Józsefné Pádár Éva Mátéka László
Perepatics Mária Stépán Antalné Csordás János
Tóth Ildikó Mihály Orsolya Koncz Judit
Dr.Laczik Renáta Dr.Kovács Dávid Paulik Attila János
Lugosiné Ilona Pletka László Vitéz Beáta
Dr.Urbán Ágnes Bürgné Újvári Andrea Makó Kristóf
Szenttornyai Mária Krigovszky Anna Gärtnerné Kissimon Ildikó
Rölle, Sabine Petkovics Katalin Ferenczi Viktória
Helyes Mária Balogh Timea Balogh Gyuláné
Kovács Karola Krausz Edina Klambauer György
Klambauerné Kiss Csilla Győri Jenő Nagy Erzsébet
Kunos Gábor Ledniczky Magdaléna Kovács Márk
Cservák Krisztián
11