Beszámoló - Kőrösök-vízitúra 2013. augusztus 3-11.
- Részletek
- Szülőkategória: Beszámolók
- Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:02
2013 páratlan év, ezért a szokásainknak megfelelően egyhetes, hosszú vízitúrát szerveztünk a nyáron.
Ez abszolút mértékben teljesült is, mert nagyon hosszú volt… legalábbis nagyon annak éreztük, mivel a Körös folyók kis vízállásnál a duzzasztás miatt állóvizek, és erre nem számítottunk.
Augusztus 3-án előbb vonattal, később busszal, majd végül gyalogolva jutottunk el Békésre, a Dánfoki üdülőközpontba, ahol tábort vertünk, hogy másnap reggel innen induljunk tovább a behajózás helyszínére: Gyulára. Vacsora után jó kis buliba csöppentünk, mert a kempingben éppen motoros találkozó volt, aludni csak valamikor hajnalban lehetett, cserébe a színpadon látványos műsorban volt részünk.
Reggel kisbuszokkal vittek minket és a kenukat Gyulára, itt elosztottuk magunkat a 9 hajóba és már evezve – perzselő napsugarak kíséretében – tértünk vissza Békésre, ahol a sátrainkat hagytuk. Mire megérkeztünk, Csiszárik Erzsike vacsorakölteménye már rotyogott a bográcsban.
Augusztus 5-én szintén rekkenő hőségben eveztünk tovább, a cél: Köröstarcsa. Csapatunk komoly létszámmal bírt – 28 evezős + Erzsike a tábori szakácsunk – ezért kisbuszt béreltünk málhásautónak. Erre nem találtunk sofőrt, ezért a sofőrködést magunk oldottuk meg napi váltásban.
Köröstarcsán – ahogy később is minden nap – már várt minket Erzsike főztje.
Augusztus 6-án Gyomaendrődig lapátoltunk. Sajnos az alacsony vízállás miatt ritkán találtunk útközben kikötésre alkalmas partoldalt, (ez minden szakaszon így volt), de ha nehezen is, időnként megálltunk pihenni, fürdeni, lengőhintáról nagyokat ugrálni.
Következő úti célunk Szarvas volt, a Pedagógus üdülő, ahova egy átemelés után a holtágon jutottunk el.
Itt egy pihenőnapot is töltöttünk, ami nagyon jól esett a vízhólyagos kezeinknek, és a zsibbadt hátsónknak. Itt Török Zsuzsi tett ki magáért, néhány kiskukta segítségével 3 fogásos ebéddel kényeztetett minket. A víziszínházban este éppen előadás volt, amire gyorsan vettünk is jegyet jónéhányan. Hatan-nyolcan úgy döntöttünk, hogy még a színházba is kenuval megyünk, nem kis meglepetést keltve a rendezőség köreiben, mikor kikötöttünk a színpad hátához. De tetszett nekik az ötlet.
Augusztus 9-én továbbindultunk a Szarvasi-holtágban, ahol aztán jöttek a bonyodalmak. A holtág másik fele lezárt kutatási terület volt, de néhány telefonálás után engedéllyel mehettünk tovább. Ehhez kétszer is át kellett emelnünk a kenukat, de akkor még nem tudtuk, mi vár ránk a holtág végén…
Később megtudtuk: miután kiemeltük, és a gát tetejére felvittük a kenukat, ezután vagy keskeny, kanyargós ösvényen cipeljük tovább a hajókat 3-400 m-en, vagy…?
Vagy az történt, hogy a vízügyesek traktorosa vállalta, hogy a kenukat pótkocsira téve elvisz minket 2 km-el arrébb, ahol – nem könnyen – de le tudjuk tenni az élővízre a hajókat. Le is tettük őket, aztán kis pancsikálás és irány Öcsöd, ahol vadkempingezni fogunk.
Még evezés közben kaptuk a hírt, hogy a terület annyira vad, hogy sátrat sem lehet felverni, és a part is oly meredek és mély iszapos, hogy kikötni sem lehet. Végül is mindent megoldottunk, Ulicska Józsi lépcsőt vájt a meder partoldalába, mire odaértünk, a sátrak helyén meg letapostuk a térdig érő gazt.
Éjjel meg váltott őrséget tartottunk, mert az a hír is jött, hogy jobb vigyázni… , de aztán csak a vihar jött, és reggelre az is elvonult, mi meg indultunk Kunszentmártonba.
Utolsó táborhelyünkön is fejedelmi ellátásban volt részünk Erzsike által, de már igen kimerülten vágtunk neki a végső szakasznak másnap reggel.
Augusztus 11-én a kora délutáni órákban kicsit szétszóródva, de minden hajó befutott a Körös-Tisza torkolatba Csongrádon.
Hosszú távú, sportos túra volt, a rekkenő hőség is próbára tett minket, de úgy tudom, senki nem tett olyan fogadalmat, hogy legközelebb messzire szalad, ha valaki az evezőt nyújtja neki.
Képek: Borsos Gábor képei>>