Téli Tátra 2022. február

Bár nem ZÖLDSPORTos program volt, de jónéhány tagunk résztvett rajta, így egy beszámoló készült róla.

Két éjszakásra tervezték a túrát, vándortúraként a menedékházakban.
Azaz vinni kell minden felszerelést és kényelmi eszközt magaddal. Vannak kötelező túrafelszerelések, melyek a téli túra állandó résztvevő: hágóvas, csákány, beülő, karabíner, fejlámpa, többit csak ha akarod. A menedékházakban alvás ajánlottan kötelező darabja például a hálózsák, amit viszont nem kell vinni az a papucs, mert azt „adják” a házban a bakancs letétért cserébe, mert csak papucsban lehet bemenni a hálótérbe.
Vannak emeletes ágyas szobák, és vannak a tetőtérben szivacsos fekvőhelyek, melyek tulajdonképpen olyan termek, ahol szivacsok vannak letéve egymás mellé, és ezen lehet aludni. A belmagasság általában csak akkora, hogy hajlott háttal, lehajtott fejjel lehet közlekedni.

A vízhasználat általában kincs és jutalom, a meleg víz pedig lehet hogy luxusnak vagy elérhetetlennek számít, mert nincs is rá lehetőség. Reggeli, vacsora és büfé az van, tehát akinek megfelel a serpaszállítási szolgáltatási felárral is megemelt ár, az teljes ellátásban részesül, aki pedig szívesebben fogyasztja a sajátját, annak ezeket is vinnie kell magával. Az ügyesebbek valami instant kaját visznek magukkal, mert forró vizet is adnak a konyhán, és ezzel megoldják a reggelit.

Harmadszor megyek már ilyen téli többnapos túrára, de a vándortáborozás ebben a műfajban még először esik meg velem. Be is húzok szinte mindent amit egy kezdő hibázhat:

- sok kaját viszek magammal, mert mi van ha éhes leszek és nem lesz…

- sok fölös súly viszek magammal, olyan tárgyak formájában melyek nélkül azért lehet élni.(térképek, könyv)

- sok ruhát viszek magammal – mint aki lakodalomba megy és többször is át akar öltözni az este alatt, vagy azért mert mi van ha hidegebb lesz, és kell egy melegebb pulcsi, egy melegebb kesztyű, pót-zokni, és pót még bármiből.

Így lesznek a dekákból kilók, a kilókból pedig egy nehéz hátizsák, amit vinni kell a szélben, hóviharban, meredek hágókon, csúszós oldalazásokon, reggeltől estig, amíg a következő állomáshelyre nem érünk. Váll-fájdító, lábat-elfárasztó, lelek-elcsigázó súlyok. Erőnléti edzés lesz minden nap. Már ez is egy jó programpont.
Ennél azért jóval izgalmasabbnak ígérkezett a túra a természeti látnivalókkal, a menedékházak esti éjszakai és reggeli hangulatával, az időjárás változékonyságával, a hóhelyzettel és a váratlan helyzetekkel, melyekkel azért mindig számolni kell.
A házak jól teljesítettek, az alapvető feladatot jól ellátták, hogy éjszakára meleg szállást és érkezés után és indulás előtt pedig étkezési lehetőséget biztosítsanak. Kiszámolhattuk, hogy hány fokozattal jobb egy ilyen hely, mint egy bivak szállás. Ahol a WC csak egy külön kőházban volt, amit a 15m-re található szakadék fölé telepítettek, gravitációs és légöblítéses megoldással, világítás nélkül – ott erre a szintre nem sok pluszpontot tud adni az ember.
Egy egyszerű, jó ízű és forró tea pedig mindent megért.


Amiért mentünk, azt nagyon szerettük.
A téli táj, a megunhatatlan csipkés hegyek, a 2000m fölé magasodó sziklák vonulatai, a mély völgyek, a fenyők melyek hol törpék, hol magasak, néhol óriásiak, a havazás, vagy a havat felkavaró és fújó szél, melyben a kristályokra eső fény bennünk apró szivárványcseppek vibráló vonulását láttatja, a szikrázó napsütés, melyet a fehér hó még vakítóbbá és csak napszemüvegben át bírhatóvá tesz, a hóvihar, melynek kavargó szele süvítve próbál bejutni a sapkánk vagy a kabátunk alá, a 20-25 cm friss havat hozó reggel, mely minden utat mutató lábnyomot betakar, a hágó melyet csak kitartó mászással lehet elérni, a kiszélesedő laposabb vidék, ahol a hó alatt tudjuk hogy több tó is található, a bakancsot és bokát próbáló lépések, mikor a hágóvassal egy nemvárt kőre lépsz, a csákány sétabot-módban megtapasztalt stabil fogása, a meredek lejtőn megállás biztonsága, az orrot kicsípő hideg, a túratársak megnyugtató biztonsága, a serpák hihetetlenül nagy csomagja, a túrasízők nyoma a hóban, a jégmászók látványa a befagyott vízeséseken.
Ott lenni és megtapasztalni, itthon pedig felidézni, melyhez vizuális segítséget ad a készített fényképek sora.

Kész van már a jövő évi terv is!

Vitéz Norbert