2018. május 01. - Kaposvár beszámoló

A leutazás napján, április 28-án délután Kaposváron várost néztünk. Már a szállásunkra húzva a bőröndöket, út közben a már többször is bevált virtuális útikönyv ismertetései szerint haladtunk - szép templomokat, parkokat, élettel teli várost láttunk. Sajnos a Csíky Gergely Színházat renoválják, így a romokban heverő épületet láthattuk a kerítésen kívülről. Persze hogy geoládáztunk közben.

A Rossebb bakák, Fekete István, Nagy Imre, a velünk élő szobrok (melléjük lehetett ülni). A cuccokat lerakva aztán hátunkra vettük a várost: a tótágast álló szobor figura, az Arany Oroszlán Patika, a régi börtön épülete, a főtéren a Mária szobor, Kossuth szobor, időjárás házikó, Nagyboldogasszony templom, a régi megyeháza, a volt Erzsébet szálló, a szökőkút a salca bemutatóval. A fagyizóknak se szeri, se száma. Megkerestük Vaszary János szülőházát, melynél elrejtettük a híres embereket bemutató mozgó ládát (másnap már el is vitték onnan). Ady és Rippl-Rónay találkozásánál is ott voltunk😊. A Corsó vendéglő maradandó élményt nyújtott hatalmas és ízletes adagjaival! A négynapos ünnepen csak a taszári múzeumba jutottunk be, no meg néhány templomba (Szent Imre, Nagyboldogasszony). Kaposvár a szökőkutak városa. Szállásunkra érkezve megünnepeltük túratársnőnk kerek évszámú születésnapját finom tortákkal és itókákkal! Köszönet a cukrászkodó Bálint lányoknak!

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/7JemD1FDJ1r3Cddt9

29-én Toponáron egy gondozott, ápolt kálváriával kezdtünk, majd a Festetics kastély mellett haladtunk el. A medvés parkban többen is megmásztuk a névadó szobrot – kis segítséggel. Innen ereszkedtünk le jó meredeken a Dés-hidáról elnevezett Deseda-tóhoz. A látogató központ lebilincselt bennünket a kiállítás sokszínűsége, gyerekeknek-felnőtteknek egyaránt érdekes látnivalói. Öten kerékpárra kaptunk és körbe karikáztuk a tavat. Közben tájba illő fahidakon keltünk át a félszigetek, öblök között. Sajnos rothadó busák szegélyezték utunkat az ő jellegzetes bomlási szagával. Voltunk a madár megfigyelő állmáson, mely igen érdekes építészeti alkotás a fonott korlátjaival. Visszamenve a 67-es út érintésével megkerestük a Deseda-forrást, idő hiányában átnéztünk az arborétumra, majd a biciklijeinket tolva felmentünk a művészeti ponthoz, ahol egy palackpostát kellett megkeresnünk. A tó nyugati oldalán egy új építésű kilátó toronyból gyönyörködtünk a kilátásban. A gáton áthaladva zártuk a kört, némi üdítővel kompenzáltuk a rekkenő hőséget. A kölcsönzőben leadtuk a bicókat, majd napelemes energiaforrású, villanymotoros hajóval tettünk egy félórás hajózást. Kapitányunk, aki a Látogató Központot is vezeti, igen szakavatott előadást tartott az élővilágról és a történelemről (I. és II. térképi felmérésről). Néhányan felkerestük Szabóné Marika testvérét a Donner-dombon. Mások a Keleti-temetőben keresték fel Szász Endre, Rippl-Rónay József és a hosszú évek után első szépségkirálynő, a tragikus körülmények között elhunyt Molnár Csilla síremlékét. Innen a ma is működő cukorgyárat sikerült megközelíteni. Útba ejtettük Nagy Imre szülőházát is.

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/t5hukPCK6sb3wtPS7

30-án volt, aki fürdött, a csapat nagyja elment Taszárra, a Repülő Múzeumba. A múzeumban a 700. senki, vagyis Sanyi és Józsi bácsiék az életükről beszéltek, melyből 40 évet a reptéren töltöttek - igen szakszerűen, hangulatosan!

A túrások Töröcskéről indultak, majd a Fekete harkály tanösvény egy részét járták be. Onnan a régi postakocsi úton kis kitérővel érték el a Pölöskei-forrást. Innen alig járt ösvényen kerültek el a párhuzamos postakocsi útra, melyen már Kaposvár felé haladva egy őzikét is fényképeztek. Egy útszéli kereszt érintése után Zselickislakon és egy mély lösz bevágásban. Három buszmegállónyi aszfaltos gyaloglás jött a városi parkerdő, melynek mélyén a Négy testvér-forrásnál végre olthattuk szomjunkat. Jó meredek hegyoldalban volt a geoláda. A tavacska környékén jókora kiránduló forgalom hangoskodott, a turistaház mellett még bográcsozás is folyt. Innen egy vadcsapásszerű ösvényen kell felkapaszkodni az egykori vitorlázásnak emléket állító repülős emléknek. Hegyen-völgyön át jutottunk el az első világháborús temetőbe, majd onnan orgona illatfelhőben keltünk át a Lonkahegyre a hétfő lévén zárva levő Rippl-Rónay villához. Onnan kitértünk a Róma-hegyen levő kis kápolnához, ahonnan szép kilátás van Kaposvárra. Már több mint 30 km volt a lábunkban, buszra szálltunk… A már megismert étteremben költöttük el a szülinapi vacsorát! Szállásunkra nem hajtattunk, hanem gyalogoltunk, mely közben ránk szakadt az ég.

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/l9ljmIqn4twxSrQe2


A negyedik nap már május elseje! Levezetésként voltak, akik a Róma-hegyre mentek fel a már nyitva levő, de a kölcsönadott képek nélküli Rippl-villába. Voltak, akik a városligetbe mentek ládát keresni. Itt éppen a városi majális zajlott. Aztán találkozó volt a fürdőben ahol kiáztattuk megfáradt tagjainkat és dögönyöztettük magunkat a jakuzziban. Persze az élmény részleg sem maradt ki a csúszdával, illetve az uszodában is úsztunk pár hosszt. Sovány disznó vágtában mentünk a szállásra az összekészített bőröndökért és az állomásra.

Fényképek: https://photos.app.goo.gl/HUTzrVNoZc3mA9ZA7


Most egy hazafelé tartó légkondis Flirt-ön írom ezt a beszámolót és írom bele a kiegészítéseket, javaslatokat, véleményeket.

„Jó volt a Deseda-napi program: sportos, a természetben, a víz mellett, a látogató központ, a hajókázás, a biciklizés. A Rippl-Rónay ház megfogott, hogy hol élt és alkotott egy ilyen híres-neves művész. Az atmoszféra, a környezet, ahol élt és dolgozott. A repülős múzeumban a 700. senki, vagyis Sanyi és Józsi bácsiék az életükről beszéltek, melyből 40 évet a reptéren töltöttek. Csalódás volt, hogy arról beszéltek, hogy az itt állomásozó amerikai légierő tagjai keményen lenézték a magyarokat, a balkéni sötét bandát.”

„Tetszett a banda jó hozzáállása, a helybeliek segítőkészsége. Isteni volt a Donner-domb és Marika testvérének a szeretetteljes fogadása, a bodzaszörppel. A szállásadók, a taszári idegenvezetők lelkiismeretessége a 3 óra alatt.”

 „Nagyon tetszett a kultúra és a túra egyensúlya! Vadregényes tájakat ismertem meg, ahol még nem jártam. Sok hírességnek állítanak emléket Kaposváron, ezek közül nagyon tetszettek a helyi járatú PB-gázos buszokon levő matricák, melyek a hírességeket ábrázolják. A buszon belül a kijelzőn meg volt jelenítve az illető munkássága. Barátságos emberek, sok kulturális emlék, élhető város. Nagyon köszönöm a kiváló szervezést, maradandó élményt, akárcsak az Al-Duna és a Nera-szurdok volt.”

„Tetszett a város tisztasága, rendezettsége. A Deseda-tó, a pihenővel elegyített program. A taszári múzeum is kiváló volt, jót túráztunk hazafelé (mert lerobbant a busz). Izgalmas volt a stoppolás, onnan jót túráztunk. A Róma-villa, a kilátás a kápolnától, a Lonka-hegyről. Jó volt a szállás, az ellátás, a segítőkészség. Összességében jól éreztük magunkat!”

„Mindennapi dohogni valónkat add meg nékünk ma!”


Borsos Gábor