Részletek

Szülőkategória: ROOT

Módosítás: 2017. december 13. szerda, 22:08

Drága Marika!

Alig több egy évnél, hogy a Korom-tanyán csevegtünk, vidámkodtunk. Meséltél Albániáról, a csodálatos élményekről, nagy túrákról, no meg a kis balesetedről, ami nagyon banálisan történt, de már gyógyul a lábad, lassan újra jöhetnek a futások. Kicsit később a vetítős összejövetelen beszélgettünk futásról, bringatúráról. Tele voltál tervekkel, először kisebb távok, aztán – ahogy korábban – mehet a hosszabb is, hiszen ez az életed! Futni, gyalogolni, mozogni, ez kell, hol van még az öregség? Nagyon távol állt Tőled. És a kiskert, a közösségi kert, mennyi hasznos tennivaló akad ott és mennyi élményt ad az is, sőt nem csak élményt, társakat, jó barátokat, ahogy az egyesületben is, meg a futók között is.

Most itt maradtunk… mi, a gyermekeid, a társaid, a barátaid, Nélküled… oly hirtelen mentél el, egyszerre összeomlott minden terv, minden, amire készültünk, ami közös volt…

Nyáron jött az ijesztő hír, hogy baj van, nagy baj. De nagyon reménykedtünk. Később hallottuk, ha kicsit is, de javult az állapotod, akkor annál is jobban reménykedtünk… de a betegség makacs volt… elhatalmasodott…

Békés, nyugalmas létet kívánunk Neked, drága Peremari ott a mennyekben! És figyelj minket föntről, mert lélekben mindig velünk leszel…