2018. június 16-17. Beszámoló a Káli-medence kerékpártúráról

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2018. július 23. hétfő, 09:01

Június 16-17-én volt a Káli-medencében kerékpártúránk, amiért senkit nem szidhatok, mert én találtam ki... Amúgy jól sikerült, csak kicsit viszontagságos volt.

Az alapötlet kiváló: Ábrahámhegyig megyünk vonattal, onnan felkerékpározunk Szentbékkállára, közben kilátás a Balatonra Ábrahámhegyen, Salföldön, a Kékkúti tanösvény sok izgalmas látnivalóval, a Kőtenger Szentbékkálla határában. Este vacsorahely foglalva, reggelre friss tej, kenyér rendelve, na meg kávé is. Aztán a Hegyestű, a Theodora Quelle tanösvény, Kornyi tó, ahol a Jancsó filmeket forgatták, és akkor a romos kastélyokat és Árpádkori templomromokat meg sem említettem. A végén egy gyors csobbanás a Balatonban már hab a tortán!

Na, ezt mind láttuk is, meg szép is volt. Kisebb nem várt fordulatok gazdagították a programot, először embernyi magas csalán, aztán átkelés kerékpárral búzamezőn. És tényleg a tanösvény útját szántották be és vetették be szorgalmasan!

A Kőtengerre ugyan feltoltuk a bicajokat, de 1 méternél magasabbról kellett egymásnak leadogatnunk. Kétnapi csomag persze végig jött velünk, hol is lett volna? Mivel bohókás kedvemben 7-re foglaltam le az asztalt, először oda hajtottunk. Nem volt nagy tömeg az étteremben, de ezt nem lehetett előre tudni.

Vasárnap reggel szuperül indult, lejtőn, aszfalton lehetett gurulni, száguldozni lefelé. Hogy a sok lefelé száguldás ne legyen egysíkú, a Hegyestűhöz meredeken felfelé kellett kaptatni. A tanösvényhez a Balatoni Kéken indultunk, ahol a kezdeti némi sárból, jó nagy sárrá, nagy vizes tócsákká változott a terep. A jó ragadós, vendégmarasztaló sár úgy összegyűlt a kerékpárok kerekén, hogy időnként botokkal kellett lepucolni, mert már a kerék sem forgott. (nemcsak az ész állt meg!) Na de miért is mentünk tovább, miért nem fordultunk vissza? Egy idő után már közelebb volt a tanösvény, ahol a leírás szerint lovaskocsival is végig lehet menni, olyan szuper körben az egész! Hát hittünk a mesékben! Elég nagy fűben folytattuk az utat, bár volt valóban néhol nyoma annak, hogy valamikor már járt erre kocsi is. Aztán egy ponton a Kornyi-tó körül eljutottunk odáig, hogy csak vizes lábbal tudtunk volna továbbmenni. Kerestünk másik utat. Azon már végigtoltuk a kerékpárokat, aminek ők nagyon örültek, hiszen a korábban ráragadt sarat lemostuk róluk. Nem lett volna ezzel nagy baj, ha közben a mi lábunk nem merült volna boka fölött el a vízben! 

A víz természetesen a tőle elvárhatóan viselkedett, rendesen be is folyt, mi mást tehetett volna? Így caflatott nagyokat cuppanva a vízben a 10 fősre apadt csapatunk. Török Zsuzsinak előző nap elszakadt a szandálja, így csak papucsban tudott volna jönni, e helyett egyenesen lekerekezett a strandra. Út közben kökénybokrok is voltak, egyes ágaik bekeveredtek a kerékpár kerekek alá, 4 defektes gumi jelezte, hogy a kökény erős tövisekkel dicsekedhet.

Az utolsó előtti állomás a mosóház volt, igen alkalmas lett volna számunkra, de mi csak megcsodáltuk és sürgősen a Balaton felé vettük az irányt. A nagy száguldásban már csak egy-egy korsó hideg sör tudott megállítani minket Kővágóörsön. A csobbanás nagyon jólesett, aki csak tehette a mosdás után szandálra cserélte ázott cipőjét. A kellemes fürdés mindenképp szebbé varázsolta az emlékeket, bár olyan mokány csapat jött össze, hogy senkinek eszébe se jutott panaszkodni vagy nyafogni. Sőt annyira elvetemült volt a társaság, hogy úgy váltunk el, szóljunk, ha hasonló kalandtúrát szeretnénk szervezni.

 

Még ma sem tudom, mikor és hogy kellett volna ide jönni. A képek alapján nagy eső után jóval nagyobb a tó felszíne. Nyáron tovább nő a csalán is. Télen hamar besötétedik. Lóháton jó lenne, de én nem tudok lovagolni. Ha az ásványvizes cég, aki szintén a tanösvény nevét viseli, netán áldozna az út karbantartására, cégének hírverése is lehetne.

https://photos.app.goo.gl/K5hkrj91UW2954Kg7

Benedekné Bodnár Kata