Beszámoló - 2016. augusztus 7-13. - Gyerekekkel a Pádisban

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2016. szeptember 21. szerda, 09:02

Igazi szép nyári reggel volt. Tizenöt izgatott gyermek várta a buszt a Népligetben. Sokan közülük már ismerősként üdvözölték a társakat, hisz nem először találkoztak, többen már évek óta részt vesznek az egyesület túráin, és jól ismerik egymást. Aztán megjött a busz is, Milán „bácsival” a volánnál, aki az egész út során sok unalmas gyaloglástól kímélte meg a gyerekeket azzal, hogy volt bátorsága az aszfaltozott utak elhagyására.

Az első nap zömmel az utazással telt el. Jócskán délután lett mire Boga-telepre értünk, ahol a Flóra panzióban volt a szállásunk lefoglalva egész hétre. Minden családnak jutott egy-egy külön szoba, volt konyha ahol lehetett főzni, és az udvaron fedett és nyitott tűzrakó helyeket találtunk padokkal, asztalokkal. A gyerekek azonnal felfedezték, hogy a ház alatt egy kis patakocska is folyik, és amíg a felnőtt kísérők a szálláshely elfoglalásával, a beren-dezkedéssel foglalatoskodtak, ők már abban egy jót pancsoltak. Estefelé egy kis séta keretében még elmentünk a Schmidl vízeséshez.

Fényképek: 2016. augusztus 07. - Pádis: Schmidl-vízesés

 

2016. augusztus 08. - Pádis: Csodavár

Az első túránk a Csodavárba vezetett. Milán „bácsi” egészen a Glavoj-rétig vitt bennünket a busszal. A Pádis fennsíkra nemrég készült el az új széles, aszfaltozott műút, de a Glavoj-rétre már csak egy igen göröngyös, kátyús, kővel szórt mellékút vezetett. Gyalog egy kis kerülővel indultunk a Csodavárba, hogy megnézhessük azt a víznyelőt, amiben a Ponor-réten eltűnik az a patak, ami majd a Csodavárban bukkan ismét a felszínre. Ilyet még nem nagyon láttak a gyerekek, ezért nagy érdeklődéssel szemlélték hogyan bújik el a patak a föld alá.

A víznyelőtől egy kis kapaszkodással, majd egy meredek ereszkedéssel hamarosan a Csodavár hatalmas kapujában találtuk magunkat. A leereszkedés a törmelékes, csúszós lejtőn inkább a felnőtteknek volt kihívás, a gyerekek könnyen vették az akadályt.

A várudvarok bejárása után megkerestük a Ponor-réten eltűnt patak előbújását, - a Vár-forrást -, majd számot vetettünk a gyerekek és kísérőik vállalkozó készségével. A bátrabbak, ügyesebbek ezután lebújtak az alvilágba, fejlámpákkal felszerelkezve, vízi cipőben, a barlangi patakban gázolva. Az alvilág kapujáig a föld alatt keltek át a külső várudvarba, míg a többiek a felszínen kapaszkodtak ugyanoda. Az alvilág bejárását senki sem úszta meg száraz lábbal, de volt, akinek sikerült megmártóznia is egy rossz lépés eredményeként. A vízi cipők jól szolgáltak, a bakancsok szárazon maradtak. Az elázott gyerekeknek jutott váltóruha, és a Külső-várudvarban, a meleg napsütésben egy-kettő átmelegedtek.

A Tulogdi-gádoron kimászva, ezután még végigjártuk a bástyákat (kilátókat). A jól sikerült túrát egy kis evés, ivás, nasizás követte a Glavoj-réti büfékben.

Fényképek: 2016. augusztus 08. - Pádis: Csodavár

 

2016. augusztus 09. - Pádis: Szamos-bazár

A második túranapon a Szamosbazárba mentünk. Busszal egészen a Varasó-nyergen túl, a Szamosbazár kőrútjának kezdetéig sikerült eljutnunk. Az Aragyásza-barlanggal kezdtünk, ami ismét nagy kaland volt a gyerekeknek. A fejlámpa itt is jól jött, de helyenként a beszakadt barlangtető nyílásain át is kaptunk egy kis fényt. A patak elég sekély volt, így a vízi cipők most nem kerültek elő. A barlang után következett rögtön a Medúza-szakadék, ahol láncokba kapaszkodva, többé-kevésbé a patak vízesésein kellett járni.

A nehézségek kipihenése után jött a Meleg-Szamos völgyében vezető körút bejárása. Sziklákon, törmeléken, bedőlt fából kialakított „hídon” vezetett az út. Kapaszkodtunk ágba, kőbe, láncba és egymásba. Láttunk barlangot, vízesést, sziklafalat és szurdokot. A körút végén a Fortuna-ligetben még egyszer megpihentünk, aztán az utolsó láncos szakaszon, most az Aragyásza barlang felett, a felszínen vezető úton fejeztük be a Szamosbazár körútját.

Fényképek: 2016. augusztus 09. - Pádis: Szamos-bazár

 

2016. augusztus 10. - Pádis: Galbina-szurdok és szirt

Harmadnapra a Galbina körút került sorra. Az első két nap nehéz túrái után ezen a napon a kisebb gyerekek a Boga telepi házban maradtak játszani és patakozni, némi felnőtt felügyelettel. A mindenre elszántak pedig felbuszoztak újra a Glavoj-rétre. Ott egy kiadós zápor fogadta a túrázni vágyókat. Volt türelmünk kivárni, míg eláll az eső, és csak aztán vágtunk neki az útnak. Először egy kis kapaszkodással felmentünk a Csodavár mellett a Porcika-zsombolyhoz, majd onnan ereszkedtünk jó meredek oldalban le a Galbina-kitöréshez. A föld alól itt bújik elő az a patak, amiben két nappal ezelőtt az alvilágban gázoltunk.

A kis tó mellett, a továbbvezető út láncait látva kettéoszlott kis csapatunk. Akiknek túl nehéznek tűnt a szurdok láncos útja, azok a Galbina-kilátóra mentek, és onnan tovább a Flóra-rétre, ahol találkozót beszéltünk meg. A többiek a Galbina-kőközben, a vízesések mentén, láncokba kapaszkodva indultak lefelé. Egy darabig csak kapaszkodni kellett a láncokban, de eljött a pillanat, amikor már az út is a láncokon vezetett a patak felett. Izgalmas pillanatok voltak. Aki nem akart a láncokon járni, választhatta a patak medrét is, és abban gázolva tette meg a kritikus szakaszt. Kaland volt a javából!

A szurdok bejárása után a Flóra-réten a megbeszéltek szerint találkoztunk a könnyebb utat választó társainkkal, és egy hosszú, meredek emelkedővel feltúráztunk az Eszkimó-jégbarlangig. Oda lemenni sajnos nem lehetett, az idő is szorított minket, de azért bekukucskáltunk a hatalmas barlangszájba. Érdekes volt látni, ahogy a hideg levegő miatt a bejárat környéke fátyolos ködbe burkolózott.

A Glavoj-rétre már könnyű út vezetett tovább. Legelszántabb ládázóink még kitértek a Galbina-szirtre. A Glavoj-réten, a büféket ismét nem lehetett kihagyni. A már lemenőben lévő napsütésben micseztünk, palacsintáztunk, a gyerekek üdítőztek a felnőttek többnyire söröztek. Amíg a felnőttek pihentek és csodálták a naplementét a fenyvesekkel, hegyekkel övezet békés Glavoj-réten, a „fáradt” gyerekek a réten hancúroztak.

Fényképek: 2016. augusztus 10. - Pádis: Galbina-szurdok és szirt

 

2016. augusztus 11. - Pádis: Medve-barlang

Éjjel jókora zivatar vonult át felettünk, és reggelre is megmaradtak a felhők. Láttuk, ez ma esőnap lesz. Volt erre is tervünk. Elbuszoztunk Kiskohra, hogy megnézzük a Medve-barlangot. A szépen kivilágított cseppkőbarlangban volt mit megcsodálni. Vezetés sajnos csak román nyelven volt, de ez nem nagyon zavarta a gyerekeket. A látvány önmagában lekötötte őket. Bizonyságul szolgáljon Vári Lacika beszámolója, amit a nagymamájának mondott tollba:

Délutánra sem javult meg az idő, ezért azt a ház körül töltöttük. A vendéglátónktól kaptunk bográcsokat, amiben a fedett tűzrakóknál finom paprikás krumplit főztünk. Kaptunk palacsintasütőket is, amiket aztán a kísérő anyukák, nagymamák vettek kezelésbe. A házi- nénink még egy nagy üveg áfonya lekvárral is kedveskedett a gyerekeknek, legyen mit a palacsintába tölteni. A közös főzés eredményét együtt fogyasztottuk el az udvaron, egy fedett teraszon

Fényképek: 2016. augusztus 11. - Pádis: Medve-barlang

Főzergénk azért igyekezett példát mutatni, hogy az igazi turistának nincs rossz idő. Délután a Háromkirályok vízesése mentén felment a Csonka-kőre geoládázni, de nem akadt társa ehhez a vállalkozásához.

Fényképek: 2016. augusztus 11. - Pádis: Csonka-kő

 

2016. augusztus 12. - Pádis: Szerenád-vízesés, Csoda-forrás

Az utolsó túranapra visszajött a nyár. Szépnek ígérkező időben buszoztunk Biharfüred felé. A Feredő-nyeregnél kiszálltunk a buszból, és onnan napsütötte hegyi réteken, fenyőligeteken át vezettet az utunk a vízesések kőrútján. Az első a Szerenád-vízesés volt, ahol néhány kidőlt fa meglehetősen megnehezítette a vízeséshez jutást, de azért sikerült. Ahány vízesés, annyi pancsolás. Ez volt a túra legfőbb célja, és ezt sikerült is megvalósítani. A Szerenád után jött a kis Triccs-traccs-, majd a Fátyol-vízesés. A Jád-völgyében, enyhén emelkedő úton értünk be Biharfüredre, ahol reméltünk egy kis búcsú fagyizást, de erre sajnos nem volt mód.
Az egész elhagyatott üdülőhelyen nem találtunk egyetlen erre alkalmas létesítményt sem. Szomorúan láttuk hogyan pusztul a hajdan híres üdülőhely. Azért még elsétáltunk a Csodaforráshoz, hogy valami széppel búcsúzzunk és ott elkészítettük a kötelező emlék-fényképeket.

Fényképek: 2016. augusztus 12. - Pádis: Szerenád-vízesés, Csoda-forrás

 

2016. augusztus 13. - Pádis: Nagyvárad

A hazatérő napunk ismét zömmel a buszozással telt. Hogy egy kis változatosság legyen azért benne, megálltunk két órára Nagyváradon. A szépen újuló városban egy kis sétával igyekeztünk bemutatni a gyerekeknek a város érdekesebb látnivalóit és néhány szó erejéig megemlékezni a történelmi múltunk idevonatkozó részleteiről.

Fényképek: 2016. augusztus 13. - Pádis: Nagyvárad

 

Köszönet minden szülőnek, nagyszülőnek, keresztmamának és nagybácsinak, aki vállalta, hogy ezen a nem könnyű túrán elkíséri a gyerekeket, és ezzel számukra egy valószínűleg egész életre szóló élményt ad! Köszönet illeti még Matheuszt, aki akkor is szemmel tartotta a gyerekeket, amikor a túravezető az út megtalálásával volt elfoglalva.

A gyerekek nagyon szépen teljesítettek, vigyáztak magukra és egymásra, és fáradhatatlanok voltak. Azt hiszem a túra elérte célját, a gyerekek jól érezték magukat, és sok élménnyel lettek gazdagabbak.
Legalábbis ez olvasható ki a 9 éves Vári Hanna beszámolójából, amit a túravezető kérésére írt.

 

Mátéka László