Beszámoló - 2015. október 23-25. - Egyesületi találkozó Tokajban

Szülőkategória: Beszámolók
Módosítás: 2016. február 12. péntek, 09:11

Tokajról mindenkinek elsőre az alábbiak jutnak eszébe: borvidék, borospincék, bor, aszú, szomorodni és sorolhatnám a finomabbnál csak nemesebb fajtákat. Nekünk is ezek lebegtek a szemünk előtt. Nem volt okunk elszomorodni, amikor Tokajra jutott a választás az éves egyesületi találkozó megrendezése kapcsán.

Többen telekocsival, néhányan a MÁV-val jutottunk el Tokajra. Huszon valahányan töltöttünk kellemes, napsütéses órákban gazdag, három napot országunk e csodás részén. Szállást a hegyaljai kuruc felkelés vezéréről, Tokaji Ferencről elnevezett Gimnázium, és Szakközépiskola Kollégiumban foglaltunk. Kényelmünket szolgálta a közös klubhelység, amely a diákoknak tanteremül szolgált, nekünk az esti összejövetelek, beszélgetések színterét jelentette. Akinek volt kedve hozott fényképeket a korábbi Zöldsportos eseményekről. Felidéztük az élményekben gazdag túrákat. Egyik túratársunk elhozta még a medve vérét is borosüvegbe zárva, amiért Erdélyben Hétlétrás vízesésnél meglepte hírtelen a társaságunkat.
Reggeliről mindenki maga, míg a csoport vacsorájáról Koszovácz Erzsi gondoskodott. A Halra Bor étteremben foglalt számunkra helyet. Ízletes, bőséges adaggal és kedves kiszolgálással vártak mindkét alkalommal minket. Az épület közvetlen a Tisza parton áll. Korábban a Rakamaz község úttörőtábor menzájaként működött. Az úttörők tábori múltjáról az egyik falon látható alkotás is tanúskodik. Állítólag a hely tulajdonában van sok-sok tábori napló, mely a kisdobosok és úttörők rajzait és élménybeszámolóit tartalmazza.

Mit is láttunk, merre jártunk ottjártunkkor?

Országzászló emlékmű, Szerelmi Pincesor, Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtok és tanösvény, Tarcali löszfal szurdok, Turzul vezér emlékműve, Áldó Jézus szobor, Aréna, Bányató, Kopasz hegy, Hímesudvar borospince, Mád Holdvölgy pincerendszer, Tarcal Terézia-kápolna, Millenniumi irodalmi emlékpart, Fináncdombi kilátó, Ismeretlen Borivó, Tokaj vára a Bodrog partján, Erzsébet királyné út és híd, Rakamazi turulmadár.

Tokajjal szomszédos település Tarcal dombján, a Henyén, a Ládázók megtekintették a Terézia-kápolnát az oda felé vezető úton.  A felújított kápolnát épp takarították. A padokon kívül nem volt más az épületben. A karzat és az ajtó igényes asztalosról árulkodott. Tudni érdemes, hogy a kápolnát a Grassalkovich-család építtette Drese Gottfried mesterrel a Mária Terézia adományaiért hálából. Később Szent Teréz tiszteletére szentelték. A helyi hagyomány október 15-ét, Teréz napját tartja szüretkezdő napnak, ilyenkor a katolikus hívők búcsújárással tisztelegnek a kápolnánál.

Szállás elfoglalásakor pálinkával köszöntöttük egymást és indultunk a Hétszőlő birtokra. Ennyi tőkét ilyen katonásan ritkán lát manapság az ember. Lebetonozott, meredek utakon vezet az ösvény, hogy a munkagépek is fel tudjanak kapaszkodni. Tanösvény mutatja be az őshonos szőlőfajtákat: hárslevelű, furmint, kövérszőlő, pinot noir, sárga muskotály. Sok helyen a fürtök még lógtak a töveken, így engedtünk a mézédes szőlőszemek csábításának. Néhány szilva termését is megkóstolhattuk. A délután nagy részét a kedvező időnek köszönhetően a domboldalon töltöttük. Csodáltuk a tájat. Visszafelé betértünk a Szerelmi Pincesor egyik boros gazdájához kóstolásra, ahol a címkéző gép és a ládákban összegyűjtött aszúszemek kerültek a figyelmünk középpontjába. Azután a szállás környékén lévő nevezetességeket kerestük fel és ismertük jobban meg.  

Másnap ismét gyönyörködtünk a színes szőlőfürtökkel díszített, kerámia órában a vasútállomáson. Elvonatoztunk a közeli Tarcalig, hogy felfedező úttal gyalogoljunk vissza, valamint a Kopasz hegyet megmásszuk. Leszállva a vonatról hiányérzete támadt a túravezetőnek. Van miért. A térképpel együtt szalad tovább a vaskerekű. Némi várakozással ugyan, de az állomásfőnök és a kalauz segítségével visszakerült gazdájához a papiros.

Addig mi megcsodáltuk a sok helyen öt métert is elérő löszfal szurdokot. A legszínesebb madarunk, a gyurgyalag is fészkel. A szőlőtőkék és a földön heverésző diók közelebbi vizsgálatakor ért utol minket vezetőnk. Árpádkori Turzul vezér emlékművét már együtt kerestük fel és jót nevettünk a helyzeten. Közeledtünk a távolból is szembetűnő 8,5 méteres, 50 tonnás gránitszobor felé. Az Áldó Jézus messziről hívogatja az arra járót. Szépségével, nyugalmával energiáját sugall a világra. Egy vállalkozó ajándékaként 2015.03.25 adták át a szobrot és a körülötte lévő sétányt. Tarcal településen halad át a Csíksomlyó-Máriazellt összekötő zarándokút, nevezetesen a Mária-út. Ternyák Csaba egri érsek szentelte fel. Korábban az Aszú emlékmű, azaz egy flaska várta az erre járót. Ragyogó napsütésben lépcsőztünk fel hozzá, közben igen jó rálátás van a domboldalban lévő Arénára. A panoráma lenyűgöző. Tiszta időben akár Tiszaújvárosig elláthatunk. Az alattunk elterülő Bányató színe nyomban elvarázsolja a vándort.

Ebédünket elfogyasztása után leereszkedtünk a vízhez. Sajnos rengeteg szeméttel találkoztunk. Magunkénak éreztük a problémát, nyomban több zacskó szemetet gyűjtöttünk össze a vízből és partjáról. Az egykori bánya hatalmas kövei barátságosan öleltek körbe három irányból.
Felfelé igyekeztünk a kökénybokrokkal tűzdelt terepen. Felemelő érzés volt a teraszos szőlőművelést ilyen testközelből csodálni. Le sem lehet tagadni, hogy az egyik leghíresebb bortermelő vidéken játunk. A környező dombokat csőszként mustráltuk. A hegy változatos geológiai és klimatikus adottságának köszönhetően számos botanikai ritkaságban gyönyörködhetünk olykor. A teljesség igénye nélkül: megannyi orchideafaj, árvalányhaj, leánykökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, tarka imola, téglaszínű lednek, vagy a hazánkban csak itt előforduló gyapjas őszirózsa. Számos állatfaj is magáénak tudhatja a helyet. Mindezek védelmére 1986-ban létrehozták a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzetet.  Meredeken kapaszkodtunk felfelé tovább, sokáig követtük szemünkkel még a termetes Krisztust. A Bányató apró pocsolyának tűnt a lábunk alatt.  Az 517 méteres tokaji Nagy-Kopasz hegyen az adótornyok üdvözöltek.  Napoztunk és nehezen tápászkodtunk fel ebédünk után. Talán az adott ismét erőt, hogy eszünkbe jutott az esti Hímesudvar borospincei látogatás.

Beérve Tokajra a Hal és Bor fesztivált zajlott. Aki akarta megkóstolhatta a helyi termelők borát, valamint a harcsalepényt. Az est fénypontja minden bizonnyal a borosgazda meséje mondható a takaros pincéjében. Mennyei ízekkel találkoztunk poharunkban. A két nap alatt szőlőtőkéken és a tanösvény tájékoztató tábláin látott fajok ismerősként köszöntek vissza nedű formájában, poharainkban: kövér szőlő, sárga muskotály, szomorodni, 5 puttonyos tokaji aszú, Utóbbival meg is ajándékoztam magam egy palackkal.


Utolsó nap korábban ébredtünk, hogy a maradék geoládákat begyűjtsük. Erzsébet királyné útja Rakamaz irányába. Siettünk vissza, hogy a Mád Holdvölgy pincerendszer felfedezése előtt egy lángost együnk. Akinek nem volt kedve ismét egy pincét látogatni bánhatja. A négyszintes pincerendszerben két óra alatt betekintést nyertünk a nagyipari, de igen modern bortermelésbe. Rendszerezett, mert falon feltűntetett számok nélkül elvesznénk a labirintusban. Ebből is 109 körül van. A legkorszerűbb gépek segítségével gyorsan értékes bor válik a bogyószemekből. Különleges, hogy a tartályok hőfokát a borász és a tulajdonos, akár a világ másik részéből is módosíthatja interneten keresztül. Sok mindent megtudtunk a pincéről, de legfőképp azt, hogy ide még visszatérünk.

Tokaj vár a Tisza és a Bodrog összefolyásánál állt a egykoron. Egy révész vitt át minket a csónakján. Megmutatta a helyszínt és régi képekkel támasztotta alá, milyen büszkén állt egykoron itt a vára. Mára csak az egyik fal maradványa látható.

Galéria:

Kiírás: http://www.zoldsport.eu/archiv-programfuezetek/programok-2015/650-2015-oktober-23-25-p-v-egyesuleti-talalkozo-tokajban