Hohe Wand 2008

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 16:59

Hohe Wand 2008

Május 1-én, hajnalban az M1-esen indultunk Pestről Sopronba. Kis nosztalgia sör, virsli, lufi után. Sopronban kipakoltunk a szálláson, majd csatlakozott hozzánk Holpár Péter túratársunk. Autópályákon viszonylag hamar elértük a Hohe Wand térségét, majd a fizetős úton jutottunk fel a Napóra parkolóba.

Itt - kissé korán – felvettük beülőinket és a láncos út mászásához szükséges felszereléseket. Előbb a Völlerin steigen kapaszkodtunk felfelé, majd végre beszálltunk a Frauenlucken steigbe. Ez egy A-B nehézségű láncos mászóút, a kezdeteknek és az ismerkedésnek megfelelt. Az út látványossága egy függőleges kürtő, melyben hosszú létra vezet felfelé.

Egyikünknek sem okozott problémát. Felérve egész közel találtuk magunkat a platóhoz és csak néhány lépésre a Hohe Wand geoládához. Logolás után kimentünk a paplanernyős rétre, onnan a parkolón keresztül a Bromberg-hegyre tartottunk. Jó darabig jelzett úton haladtunk, majd a vadaspark miatti nagy kerülő helyett direkt irányra tértünk. Persze elértük a kerítést, mely mögött barátságos őzikéket találtunk, simogattunk. Kis kerülővel elértük az itt elrejtett ládát, majd a régi kilátótorony helyét. Onnan egy hálóval borított kerek hintán játszottunk kicsit.

Leereszkedve kimentünk a bejáraton és máris az Alpin- és helytörténeti múzeumnál voltunk. Itt egy játszótéren folytattuk a boldog gyerekeskedést. Az idő ekkor fordult borúra, elkezdett szemerkélni az eső. Azért elindultunk a kilátó toronyhoz, ahonnan jól látszottak a Schneeberg havas falai.

A kilátótorony lábainál található a vadaspark zergék számára fenntartott része. Szerencsénk volt!!!

Visszafelé is mázlink volt, mert egy magyar kocsi felvett, és levitt a parkolóhoz, ahonnan már a mi kocsinkkal jöttem fel. A többiek addig a múzeum éttermében dolgozó magyar pincér sráccal beszélgettek. Ezután már kocsival mentünk a Sky Walk parkolójába, onnan meg az eső elálltával megcsodáltuk az alattunk elterülő mélységet.

Este szállásunkon kerek születésnapokat ünnepeltünk.

2-án jobb időre ébredtünk. Kellett is, mert e napra terveztük a lényegi mászásokat. Stollhofból kapaszkodtunk fel jelentős emelkedőt leküzdve a Hanselsteighez. Ez is viszonylag könnyű, A-B-s mászóút.

Felérve a platóra a szépnevű Herrgottschnitzerhaus felé vettük az irány egy nagyon gondosan kitáblázott tanösvényen. A ház napsütötte teraszán elköltöttük magunkkal hozott ebédünket, majd a házban hagyva hátizsákjainkat leereszkedtünk az itt levő Ganghofersteig beszállásához. Ez az út igen rövid, de már B-C nehézségű. A beszállása kis áthajlással kezdődik, de a falban kapcsok vannak fogásoknak, lépéseknek. Péter elöl mászott, őt követte Kata és én. Zsuzsának inába szállt a bátorsága és inkább visszafordult. Elkísérte őt igaz lovagként Misi.

Felérve Péterrel elindultunk a Drobilsteigen lemenni az egyszarvú barlangjához, mely körbe volt kerítve, le volt zárva. Nem messze innen kezdtük meg a Währinger steig megmászását. Ez már hosszabb volt az előzőeknél, de még nem túl nehéz B-C részekkel. Kapcsok, párkány, kitett létra, nagyobb átlépés, út-könyv és persze pazar kilátás tette változatossá az utat.

Ez a mászóút nem a plató szélén, hanem inkább a hegy lábánál volt, ezért jócskán kellett kapaszkodni, hogy visszaérjünk a többiekhez. Ők addigra már csíkosra napozták magukat. Rövid szuszogás után visszaindultunk a tanösvényen, majd tovább haladva értük el az acél elemekből épített kilátó lépcsőket.

Onnan pedig a Leiterlsteig A-B nehézségű részén ereszkedtünk le Stollhof közelébe, majd a parkolóba. És uzsgyi Sopronba, a Farkas Vendégházba csicsikázni.

3-ára lazább napot terveztünk. A Myrafelle vízesés felkeresésével kezdtük. A sok-sok kis vízlépcső és a föléjük fából épített lépcsők, hidak nagyon romantikussá teszik ezt az idegenforgalmi látnivalót jelentő helyet.

Persze megkerestük az itt elrejtett ládát is, aztán visszamentünk a kocsihoz. Legközelebb a Jagasitz Gasthofnál szálltunk ki. Az idő megint csepegősre fordult, itt próbáltuk kivárni, amíg elvonul a csapadékot adó felhő. Aztán csak-csak elindultunk lefelé, egy murvás úton ereszkedtünk le a Steinwandklamm beszállásához. A völgy bejáratánál becsületkassza működik, a tavaszi olvadások okozta károk elhárítására gyűjtenek pénzt. A lépcsőkkel, pallókkal ellátott „normál” utat hamarosan elhagytuk és a Rudolf Decker steigbe szálltunk be.

És persze átmentünk Török Zsuzsival egyetemben a Török-likon is.

Kis kitérővel visszaereszkedtünk a normál úton elrejtett geoládához is, majd két felhő között jó fél órát napoztunk ebédidőben.

Következő állomásunkra kocsival mentünk. Markt Piestingből felszerpentineztünk a hegy gerincére, ahol a gyanta kinyeréssel is foglalkozó erdészeti tanösvényen jutottunk el egy érdekes formájú és fele részben üveg anyagú kápolnához.

Tovább autóztunk az erdei úton amíg lehetett, megközelítve célunkat a Vorderer Madling hegy csúcsát egy geoládáért.

Hazafelé még útba ejtettük Kabold és Lánzsér várait, ládáit, aztán irány Sopron.

4-én levezetéssel kezdtük. Soprontól nem messze, az osztrák határon levő Büdös-kúthoz sétáltunk el. Kapucsínóinkat pedig már a Moha-Muck erdei vendégfogadó teraszán szürcsöltük el. Aztán elautóztunk Bükre, ott előbb úszással, majd termálvizes dagonyázással és vízi napozással pihentük ki fáradalmainkat. Kora este Pesten voltunk, ahol anyák napi ajándékként én még elmentem a Florália kiállítást megnézni édesanyámmal (Zoli fiam is részt vett a kiállítás építésében).

Résztvevők:

1. Benedek Kata

2. Török Zsuzsi

3. Tompa Misi

4. Holpár Péter (a két mászós napon)

5. és a krónikás Borsos Gábor