Beszámoló - Túrák a GARDA-tónál

Részletek: Szülőkategória: Beszámolók; Módosítás: 2015. február 06. péntek, 20:43

2014. évi magashegyi túránkat a Garda tó környékére szerveztük.

07. 19. Odaút viszontagságokkal (elterelés, kerékcsere)

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/170-2014-julius-19-garda-to-odaut-es-tzijatekos-fogadtatas

07. 20. Torbole városnézés, kilátó – Bastione,Riva del Garda, fürdés

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/171-2014-julius-20-garda-to-torbole-riva-del-garda

07. 21. Sirmione városnézés esőben– ének nélkül

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/172-2014-julius-21-garda-to-sirmione-esben

07. 22. Monte-Baldo - Cima di Pozzette - Cima Valdritta, illetve Monte Baldo - Monte Altissimo, majd Malcesine – városnézés, várlátogatás

Az időjárás bizonytalansága miatt kétnapos készülődés után indultunk fel a Monte Baldora, ahol mesebeli kilátás tárult elénk a környező hegyekre és a Garda-tóra. Malcesinéből két felvonóval lehet feljutni az 1760 méter magasan fekvő csúcshoz. A felső szakaszon a felvonó 360 fokos fordulatot tesz, így mindenki egyformán gyönyörködhet a panorámában az utazás alatt.

A túraútvonalak a felvonótól indulnak az alpesi rózsa minden irányba. Mi a Pozette csúcsot (Cima delle Pozette 2128) tűztük ki célul, a bátrabbak délre a Cima Valdritta (2218) és északra a Monte Altissimo (2078) csúcsokat mászták meg. A gerincen végigvezető túra elején egy kedves mormotapárt figyelhettünk meg távolból, őket valószínűleg a turisták kedvéért szokattak a túraútvonal közelébe, ugyanis természetes környezetükben nagyon félénkek. Miután átverekedtük magunkat egy békésen legelő birkanyájon, számos alpesi virágot találtunk a füves legelőn.

A táj legmeghatározóbb növénye az egyik rododendron faj, magyarul borzas havas szépe, amelyet német neve után alpesi rózsaként is emlegetnek. Rózsaszín virágai díszítik a meszes sziklákat. A mészkő sziklákat kedveli a lila harangvirág is, bókoló virágai kísérték végig utunkat. Távolabb sárga zergeboglárok virítottak a fű között. A legnagyobb örömünkre havasi gyopárokat is találtunk a fű között, amikor letértünk az ösvényről.

Az út mentén kőbabák, un. steinmannok, állnak, ők jelzik, merre kell menni. Az egyik csúcson a vicces túrázók kőbaba csoportot építettek, mi is felépítettük a sajátunkat.

A túra során végig jó kilátás nyílt a Garda-tóra, mindig más-más szögből mutatták meg magukat a távoli havas csúcsok. A csúcs előtt egyre sziklásabbá vált az út, helyenként már csak a törpefenyőkbe tudtunk kapaszkodni. A Pozette csúcsról 2132 méter magasról látni lehet az egész tavat, ellátni a Salói-öböltől Riva del Gardáig, illetve későbbi úti célunkat, a szembe-parton levő Limonet is láthattuk.

Mivel a felvonójegy érvényes volt Malcesine várába, így a túra után az óvárosba indultunk, amely 2500 éves múltja alatt számtalanszor cserélt gazdát. Elsőként az etruszkok, majd a rétorománok, a Római Birodalom bukása után a keleti gótok, később a longobárdok lakták. Ők építették az első várat, amelyet a magyar csapatok többször megtámadtak, de sajnos nem sikerült megszerezniük. A várat a della Scala család állította a 13. században. 1786-ban Goethe járt itt, amelyet megemlít Utazás Itáliában című útinaplójában. Őt először osztrák kémnek nézték, mivel rajzokat készített a várról. A várost pár évvel később Napóleon foglalta el, majd az Osztrák Birodalom része lett. 1866-ban került olasz kézre. A várból balra az óváros háztetőit lehet látni, szép kilátás nyílik a Garda-tóra, valamint a Monte Baldo csúcsaira. Kissé fáradtan, de élményekkel feltöltődve érkeztünk vissza a kempingbe, ahol a bátrabbak még belevetették magukat a 18 fokos tóba, hogy lemossák az út porát magukról. Az utazás egyik legszebb kirándulása volt, megérte a hosszas várakozást!

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/173-2014-julius-22-garda-to-monte-baldo-malcesine

07. 23. Viaferrata Fausto Susatti

Nagy izgalommal indultunk a hét első via ferrata túrájára, a 909 méteren fekvő Capi csúcsra (Cima Capi). A kezdő mászókat kitartó győzködés után sikerült rávenni az ismeretlen, sziklás terep megmászására. Az útleírások szerint szükséges némi tapasztalat a túra teljesítéséhez, de a kezdőknek a gyakorlat megszerzésére is alkalmas ez a jól kiépített út. Ahogy a legtöbb Garda-tó menti túránál, itt is festői panorámát ígértek a beszámolók, amiben nem is csalódtunk.

Biacesa faluból indultunk útnak, a túra elejét egy lógó nyelvű kecske jelezte. A Ledro-völgyből erdei úton haladtunk a beszállásig, a mászóút kezdetéig. Útközben sok cikláment találtunk, amelyet sokan csak cserépből ismernek. Udvariasan előreengedtük a türelmetlen holland és német hegymászó csapatokat. Ők már mászófelszerelésben indultak útnak, a közös hátizsákot egy valaki cipelte, mi viszont hősiesen vittük a saját csomagjainkat. A beszállásnál vettük fel a beülőket és a karabinereket, majd megegyeztünk a menet sorrendjében. A kezdőket gyakorlott mászók vették körül, akik a túra során tanácsaikkal biztatták és támogatták őket. A mászásnál nagy szükség volt a bátorításra a kezdeti izgalom leküzdéséhez. Szerencsére a társaság tagjai jó hangulatban, egymással viccelődve másztak, ami nagyszerűen oldotta a feszültséget. A mászás nagy odafigyelést igényelt, de ügyelni kellett a biztosításra, a karabinerek megfelelő helyre való beakasztására is. Útközben csak a következő sziklát érdemes figyelni, de egy-egy stabilabb helyen a kilátásban is gyönyörködhettünk. A túra során főként a Garda-tó északi csücskét, Torbole és Riva del Garda városokat láthattuk.

Az úton több rövidebb drótkötélpálya és néhány vaslépcső segítette a mászást, meredek fali létra szerencsére nincs a szakaszon, ezért a kezdőknek is sikerélményük lehet. A ferrata utat 1,5-2 óra alatt tettük meg, közben pihentünk, és mindig megvártuk egymást. A Capi csúcson boldogan láttunk neki az elemózsiánknak. A csúcsfotó után végre ereszkedni kezdünk, magabiztosan és elégedetten indultunk vissza a faluba, amikor újabb drótkötélpálya következett sokak örömére, mások aggodalmára. Egy rövidebb vízszintes szakasz után lefelé haladt a drótkötélpálya. A lefelé út kezdőként nehezebbnek tűnt, mint a felfelé mászás, de szerencsére sikerült épségben földet érni. Az erdei ösvényen lefelé haladva menedékházra akadtunk, ahol az olasz vendégszeretet és kedélyesség fogadott bennünket. Pár olasz szóért cserébe kaptunk egy kis limoncellot és grappat, de legközelebb mandarinettot kérünk majd. A túraút végén ivókutak vártak minket, ahol felfrissítettük magunkat. Nagyszerű élmény volt, a túra teljesíthető és izgalmas volt, a panoráma pedig felejthetetlen!

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/174-2014-julius-23-garda-to-susatti-via-ferrata

07. 24. Torbole – Nago kirándulás, Castello di Penede,Arco városnézés, várlátogatás,Colodri via ferrata, Dro -Sallagoni via ferrata

A Sarca patak völgyében, Riva del Gardától északra, a várostól legfeljebb 20 percnyi autóútra csordogál a Sarca felé egy romantikus szurdok mélyén a Sallagoni patak. A szurdok részben visszahajló falai adnak lehetőséget egy rövid, de annál élvezetesebb C nehézségű via ferrata mászásának. A Droból Drena felé vezető 84-es országút bal oldalán, közvetlenül egy jobb-bal S kanyar után található a parkoló. Innen értük el a szurdok bejáratát. A szűk hasadékban egy nemrég elindult csapatot láttunk a falon lógniJA változékony idő miatt mi is hamar beöltöztünk, nehogy ránk törjön a mászás során az eső.

A mászás változatos és érdekes, igényli az odafigyelést, de sehol sem volt nehéz. Jelentősebb karizmok nélkül is könnyen végig traverzálhattuk az áthajlásokat. A szurdok legszűkebb pontján a vonalvezetés átváltott az átellenes falra, ehhez egy szakadék feletti átlépés kellett. Ahol a hasadék kitágult, ott végéhez ért a drótkötél is. Leszálltunk a patak medrébe, a kiszélesedő szurdok itt mély völgyet formált. Nagyobb sziklákra lépkedve száraz lábbal elértük a bal partot, mely az első drótkötél hídhoz vezetett. Fényképezés, videózás, a ritka élmény megörökítése.

A híd után gyaloglás következett a jobb parton egészen egy jóval kisebb sziklahasadékig. A patak bal partján levő F nehézségű mászókát nem próbáltuk kiJAz említett hasadék után újra a bal parton másztunk egy jó kis B/C szakaszt. Aztán jött a második háromszálas drótkötél híd! Ezen érkeztünk a jobb partra, ahol gyakorlatilag vége volt a drótkötéllel biztosított mászásnak.

Egy mélyebben fekvő fahídon a bal partra átbandukolva hagytuk el a völgyet. A jobb parton ugyan még folytatódott volna a klettersteig, de immár csak vaskapcsokkal, drótkötél biztosítás nélkül. Mi az említett fahídon át távoztunk, majd egy meredek ösvényen Drena vára (Castello) tövébe értünk fel. A vendéglőben hagytuk zsákjainkat és felmentünk a várba is. Nem sok időnk maradt a nézelődésre, mivel sofőrünk igen hamar értünk jött a kisbusszal.

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/175-2014-julius-24-garda-to-nago-sallagoni-via-ferrata-drena-vara-arco

07. 25. Limone gyalogtúra - vízparton Hotel Reamol-tól, Tremosinéből, Limone városnézés

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/176-2014-julius-25-garda-to-tremosine-limone

07. 26. Hazaút Anna-nappal