Beszámoló - 2014. augusztus 20-24. - Kerékpártúra a millenniumi vasút nyomvonalán Szlovéniából Olaszországba

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:02

Nem szakadt meg az esős túrák idei nyári sorozata ezen a túrán sem! Popeyetől béreltük a kisbuszát a kerékpárszállító utánfutóval és még két autóval vágtunk neki az idei kerékpártúrának a sajnálatos lemondások után mindössze 12-en.

Az augusztus 20-i szerdai odaúttal, illetve a Bled-parti kempingben a sátorveréssel nem volt semmi gond. Utána rövid áttekintés gyanánt körbe kerekeztük a festőien gyönyörű Bledi-tavat, közben megcsodáltuk a kis szigetet a tó majdnem közepén és a partot övező dombon levő vár látványát is. Meg-megálltunk, hogy mindezeket különböző szemszögből fényképezzük le, illetve volt, aki magában forgatta a videóját:)

A közösség formálást a hűvös idő miatt legjobban forralt borral lehetett volna megtenni. Annak hiányában a Guiness barna sörét kortyoltuk. A sátornál még heveny tridominózás jelentette az alvásra felkészülést.

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/180-2014-augusztus-20-szloven-biciklitura

Éjszaka, illetve hajnalban jókora zuhét kaptunk, sátraink itt-ott kicsit beáztak, de katasztrófa nem történt. 21-én, csütörtökön reggel ezért a törölgetésé volt a főszerep. Aztán a Vintgad-szurdokhoz tekertünk fel a meglehetős emelkedő miatt több szakaszban.

A szurdokban található patak, a meredek sziklafalak és a köztük-felettük kanyargó hídsorozat, a konzolokon levő padlós járdák segítették haladásunkat néha csepegő, néha pedig komolyan eső „vízesések” alatt. Volt még kőember építés, szivárványban gyönyörködés, csoportos és egyéni fényképezkedés is!

Majd amerre jöttünk, ugyanarra visszamentünk bicóinkhoz. Rövid szendvicsezés után az idefelé kapaszkodós lejtőkön most jó iramban gurultunk le a Bledi-vár tövéig. Ott néhányan a bejáratig, kevesen a vármúzeumig jutottak. A vár egy gyöngyszem! Legnagyobb értéke a fekvése és talán a remek állapota, a benne található múzeum volt. Gyengéje a borsos árú belépő. Volt olyan szerencsés gyerek, aki a várfal tövében található szikla hasadékban bóklászva nem keresett geoládát talált:).

A csapat a tó partján aztán egyesült és közösen vágott neki a Bohinj felé vezető országút kisebb emelkedőinek-lejtőinek. Elhaladtunk közben egy korábbi túránk szálláshelye, a Bohinjska-Bystrica melletti kemping előtt is. Megálláskor jót nosztalgiáztunk, hogy milyen túrákat tettünk meg a környéken innen csillagtúrázva. A tóhoz érve a legelső látnivaló a kétlyukú hídtól induló raftingosok forgolódása volt. Majd a szomszédban levő középkori templomot is megnéztük kívül-belül. Visszatérve a hídhoz, már a tájban is tudtunk gyönyörködni! A Júliai-Alpok hegyei tükröződtek a tó vizében. Persze csak mérsékelten, mert igen alacsony volt a felhőszint, ezért alig-alig látszott belőlük valami.

A tó partján végigtekertünk még a felvonónál megbeszélt találkozó-parkolóig, ahol is felpakoltuk járgányainkat és kempingünkbe hajtattunk.

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/181-2014-augusztus-21-szloven-biciklitura

22-én, pénteken vettük a sátorfánkat és áttelepültünk Mojstranára, a Triglav-mászásnál már megismert Mojstrana-Dovje-beli Kamne-kempingbe. A sátorverés után aztán drótszamarainkra kaptunk és most már az eredeti túraprogram szerint rátértünk a monarchia idejében épült, mára már felhagyott vasútvonalon létesített kerékpárúton.

Szebbnél-szebb látnivalókban gyönyörködhettünk volna, ha nem burkolóznak felhőbe a hegyek. így is áthaladtunk egy-egy szegecselt ívhídon (alsó- és felső nyílásún egyaránt. A hídfőkben beton bunkerek voltak a kevésbé békés időkből. Érdekes megálló volt Krajnska Gorán, pontosabban először annak főterén. Szép kis templomot néztünk meg kívülről-belülről, a közeli péknél nasiztunk és kenyereket vettünk, illetve megnéztük a kirakodók kínálatát is. Aztán átgurultunk a közeli sípályák parkolójába, ahol Popeye már várt bennünket.

Az egyik étterem teraszán megvártuk, míg eláll a zápor. Átlépve az olasz határt, nemsokára a Fusinei-tavak felé vettük az irányt. Hamarosan tetemes emelkedő következett 1/1-gyel, illetve tolással. De megérte! Gyönyörű zöld-árnyalatokban pompázott a tó vize és a sziklafalakból is kilátszott egy kevéske! A padoknál-asztaloknál költöttük el piknik-ebédünket és – mint kiderült, utolsó, még száraz pihenőnket. Aztán ahol nagy nehezen felkapaszkodtunk, ott jó gyorsan le is zúgtunk!

Innen már lankásabb lejtőn elgurultunk Tarvisióba és egy viaduktról gyönyörködtünk a fenti hegyekből kilátszókban és az alattunk elterülő autópályákban, vasúti és közúti alagutakban. Majd nem kis hezitálás után visszafordultunk, hogy a határig emelkedve hazatekerjünk kempingünkbe. Sajna a fránya idő jócskán a kedvünket szegte, mivel kitartó eső kísért utunkon jócskán el- és átáztatva bennünket.

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/182-2014-augusztus-22-szloven-biciklitura

23-án, szombaton reggel megint sátorbontással kezdtük a napot, áttelepültünk az osztrák St. Georgenbe, mivel az olasz terülten nem találtunk a vasút közelében kempinget. Tehát a túrát Tarvisióból indítottuk. E napnak kellett volna lennie az egész túra csúcspontjának. Ami a látnivalókat illeti, az is volt. Azonban az eső szinte élvezhetetlenné tette az utat. Pontebbéig volt egy jó hosszú, az elsők számára kivilágítatlan alagút. Mire a többiek odaértek, addigra a kijárati érzékelő már felkapcsolta a villanytJ

Aztán átkeltünk a monarchia korában, 1918-ig itt levő olasz-osztrák határt jelentő Pontebba folyó hídján. A főtéren levő kávéházban meleg- és melegítő italokat szürcsöltünk, illetve szendvicseztünk. Az eső csak nem akart elállni, muszáj volt elindulni.

Bizony jócskán fáztunk az első emelkedőig! Aki a kanyarral megtört kerékpárúton vette a bátorságot, és nagy lendületet vett, az tolás nélkül megúszhatta a temető bejáratához, illetve a vasút nyomvonalához vivő utat.

Innen kezdődött aztán felváltva az alagút – viadukt – alagút – viadukt útszakasz a hegy oldalában felváltva a bal- és a jobb parton. Színesítette még a képet a sok-sok vasúti őrház is, melyek igen változatos állapotban voltak! Aztán az alattunk-felettünk elterülő kép is változatos volt: autópálya a folyó völgyében, autópálya felettünk, kisváros templommal, a hegy oldalában vízesés. Ráakadtunk arra a felső tartós acélhídra is, amelyet mindkét háború és az újjáépítések is megkíméltek, eredeti állapotában megújítva ma is állja – immár a kerekezők – terhelését.

Aztán csak-csak befutottunk Chiusaforte állomás második vágányára! Az állomás épületében kiállítás volt látható a vasútról, illetve vendéglő is üzemelt. Sőt! A vendéglős a mi kérésünkre olyan finom forralt bort rittyentett, hogy az csuda!

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/183-2014-augusztus-23-szloven-biciklitura

24-én, vasárnap már haza indultunk. Egy dolog a szép táj, más dolog az eső. Mivel éppen nem esett, úgy döntöttünk, hogy hazafelé útba ejtjük az Ossiacher seet. Popeye tréleréről leszedtük a bicókat és nekiálltunk körbekerekezni a tavat az óra járása szerint a tó nyugati partjánál levő kempingtől. A kerékpárút sajna nem a parton vezetett, azt parti telkek zárták el a tótól, jó esetben a háztetők felett lehetett rálátni a vízre.

Nagy csalódás voltL Persze egy-egy hajóállomásnál azért sikerült kijutnunk a vízhez.

A két defekt és egy hátsó tengelyre feltekeredett „pók” kiszabadítása miatt szétszakadt a mezőny. A mobiltelefonok egyenlege nulla, hiszen egyet találtunk menet közben, illetve egyet meg elveszítettünk. Szóval az egyik hegy tetején levő vár látványán kívül a krónikásnak csak a fizikai teljesítmény nyújtott többletet.

Mire összejöttünk a trélernél a kör bezárása után, és felpakoltuk a bringákat, előbb csak kicsit kezdett esni az eső, de ahogy konvojunk az autópályára ért, akkor már mintha dézsából öntötték volna a vizet, úgy esett! Nem is hagyta abba, csak Grác körül. A keszthelyi kitérő után már este volt, mire Pesten szétoszlott a társaság.

http://www.zoldsport.eu/galeria/category/184-2014-augusztus-24-szloven-biciklitura