Valloire – sítúra, 2014.01.25 - 02.01.

Részletek

Szülőkategória: Beszámolók

Módosítás: 2014. november 11. kedd, 17:02

Ki tudja hányadik éve voltunk már síelni az IBUSZ-osok szervezésében Franciaországban? Van az már tíz is, idén sem volt ez másként! Legfeljebb most másik idegenforgalmi iroda rendezte a körülményeket és a ZÖLDSPORT-osok BKV-sokkal is kiegészültek. A követelmény, mint mindig az, hogy jó (nagy, változatos) síterepet találjunk, a szállás minél közelebb legyen a pályákhoz és persze minél olcsóbb legyen a busz-szállás-bérlet együttes. Ezek a feltételek – az utazási idő 18 órás kétségtelen hosszúsága mellett – idén a Francia-Alpokban levő Savoie-ban fekvő Valloire-ban teljesültek. A szépnevű Résidence Le Hameau et les Chalets de la Vallée d'Or/Valloire*** apartman szállásunk a városka legszélső házait jelentették. A leggyakoribb a kétszemélyes franciaágyas hálószoba és a lenyitható kétszemélyes heverős nappali-konyhás beosztás volt. A konyha elég jól felszerelt, így az otthonról hozott alapanyagok és előfőzött ételek segítségével gyors vacsora volt készíthető. A lakrészek átvételekor francia-angol nyelvű leltár alapján le is kellett ellenőriznünk, hogy ne legyen gond hazautazáskor a letéttel sem.

Ejtsünk néhány szót a szállás elfoglalásáról is! A bennünket szállító busz nem tudott egészen felmenni a szállást adó rezidenciáig. Így a csomagszállítást a rendszeresen közlekedő kis síbusszal oldottuk meg, egészen a recepcióig, mely a legalsó épületben volt található. Onnan aztán, amikor már lehetőség volt a szállás elfoglalására – magad uram, ha szolgád nincs – kézben kellett felcuccolni a mi épületünkbe. Ahol aztán már segítségünkre volt a lift is.

A közepesen síelők csoportját eddig évek óta megelégedettségünkre vezető sporttársunk a csomagok cipelése közben egy jégfolton olyan szerencsétlenül csúszott meg, hogy combnyaktörést szenvedett. Mentő, gyorssegély, kórház, protézis-beültető (?) operáció, rehabilitáció sorrendben történtek a dolgok az itthon szerencsére megkötött biztosítás alapján térítésmentesen. Reméljük, hogy most már itthon folytatódik a mielőbbi teljes felgyógyulása!

A napi rutin általában bagett vásárlásával kezdődött az itthoninál későbbi világosodásban. Majd reggeli, kis szendvics készítéssel folytatódott. A beöltözés után kis sétával elértük a ház végében levő pályát. Innen rövid bemelegítés után lecsúsztunk a városka közepénél levő 8 személyes kabinos sílifhez. Ezzel értünk fel a hegy derekához, ahonnan megint csak minimális siklással elértük a 4, vagy 6 üléses felvonót. Ezzel aztán el is értük a 2534 m magas Le Crey du Quart csúcsot, ahonnan gyönyörű panoráma tárult szemünk elé. Persze kattogtak a fényképezőgépek erre-arra, előre-hátra rendesen! Essen néhány szó a pályákról is: a pályák 70 %-a 2000 méteres magasság felett fekszik, összesen 150 km hosszban oszlik meg a 89 pálya (9 fekete, 32 piros, 28 kék és 12 zöld). Ezeket 2 gondolás-kabinos, 17 ülőlift és 12 tárcsás felvonó szolgálja ki óránként a lehetséges 44.000 síelőt. Így csak elvétve álltunk sorba.

Bemelegítésnek eleinte a kék pályákat választottuk. Néha persze ilyen pályákon lehetett átsiklani a szomszédos terepekre is. Aztán már egyre inkább a piros pályák felé orientálódtunk és a néha buckás terepek után pihenni jártunk a kékekre. Igyekeztünk a változatos programokra és helyszínekre. Tulajdonképpen egy gerincet övező két völgy oldalaiban négy főbb síterep volt: Valmenier Gros Crey (2594 m), Valmenier Crey du Quart, Valloire Crey du Quart és Valloire Sétaz. Ezeket váltogattuk folyamatosan. Körülbelül déli egy körül már elfáradtunk, megéheztünk annyira, hogy valamely hüttében „leigyuk” magunkat kis forralt borral, forró csokival, közben meg többnyire asztal alól ettük meg piknik szendvicsünket. Mindössze egy plexivel fedett terasz volt, ahol kifejezetten ki volt írva, hogy ez piknikező hely. Délután aztán újult erővel szlalomoztunk lefelé egyre inkább belemelegedve a lesiklásba. A nap végén már oda kellett figyelni, hogy a hazaihoz közeli síterepre érjünk, hogy ne kelljen a szomszéd településekről hazabuszoznunk, hanem le tudjunk ereszkedni közvetlenül a szállásunkra. Mivel az egész hét során a viszonylag kedvező időjárás következtében minden nap sikerült síelnünk, ezért a téli időszak vitaminhiányos étkezései, a napsütés hiánya miatt mindig eléggé elfáradtunk. Így otthon már egy gyors levessel folytattuk a napot. Ezután kicsit pihentettük a szemünketJ, majd jöhetett a vacsora második fogása. Aztán beszélgetés, kártyázás, illetve az ismerkedési esten még szolid táncolás is volt a hazai finom édes-sós falatok elfogyasztása közben. Persze ezek lecsúszását nem csak szárazon segítettük.

Volt lehetőség, de kevesen éltek vele, hogy kis nyitott medencében ússzunk. Többen mentünk sétálni a városba, megnéztük a hóból faragott szobrokat, kerestük a free wifis helyeket. És persze az otthonról hozott étkek fogytán utánpótlást is vásároltunk. Többnyire az otthonihoz képest korán feküdtünk és reggel jó sokáig aludtunk!

Az időjárás nagyrészt a kegyeibe fogadott bennünket, mert nappal nem sok hó esett, többnyire a szél sem volt az elviselhetőnél erősebb, a látási viszonyok is nagyrészt rendben voltak. A hó vastagságával sem volt gond, kevés helyen volt a pálya jeges, illetve kisebb területen előfordult néhány szem kő. A hőmérséklet napközben nulla fok körüli volt, se nagy hideg, se nagy meleg nem volt. Inkább a viharos szél fújt le bennünket az egyik napLA hóegyengető ratrakok tűrhetően dolgoztak, főleg az éjszakai nagy hóesés nyomait tüntették el elég hamar.

Aztán ahogy kezdtünk beleszokni a síelésbe, egyre gyorsult a csapat. Gps-szel megmértük, hogy a velünk síelő leggyorsabb sporttársunk szinte hihetetlen, de 97,2 km/órás sebességgel száguldott nem lezárt pályán! Amikor meg nem rekordot döntött, akkor meg menet közben videókat készített rólunk kézben tartott kamerával – és nem fagyott le közben a keze sem!

A képek-videók válogatása a www.zoldsport.eu/zergi honlapon megtalálható!

https://plus.google.com/photos/114859845996775189406/albums/5976110525435156401

https://plus.google.com/photos/114859845996775189406/albums/5976101232327186033

https://plus.google.com/photos/114859845996775189406/albums/5976107311540288913

Bekövetkezett aztán az, amit titkon egyre később reméltük bekövetkezni, haza kellett készülnünk. A végére már jól belejöttünk, az idő is megszépült, szívesen maradtunk volna még pár napot! Esti előcsomagolás, utolsó idegen ágyban alvás után reggel pakolás, takarítás, az apartmanok átadása, a kaució átvétele, síbérletek visszaadása, most lefelé cuccolás és várás az értünk jövő buszra volt a napirend. Szép idő volt, várakozás közben pedig könnyű Katát táncba vinni, pörgött a lány rendesenJÉszak-Olaszországon át haladva végig esett az eső, átérve már éjjel Szlovéniába pedig átváltott ónos esőre. Hajnal ötre szerencsésen Pesten voltunk, ki taxiba vágta magát, ki pedig az ott levő kocsi türelmes jégtelenítése után indulhatott csak haza.

Kis csapatunk: Battyányi Sándor, Benedekné Bodnár Katalin, Borsos Gábor, Csányi Zsuzsa, Mátéka László, Pádár Éva, Török János, Zöldi László. Többnyire velünk siklott még Baranyai Ildi és Demsa Ica is.

Köszönet a túra szervezéséért Benedek Katának!

Borsos Gábor